A világ legtakarékosabb falusi „igáslovai” immár 70 éve

A boldogi csettegők a lovakat, traktorokat pótolták egykor, de ma is üzemelnek… Heves megyében a paprika termesztéséről és hagyományápolásáról nevezetes település Boldog község, mely „Palóc ország” és a Galga-vidék határán terül el. Az itt élők sikeres gazdálkodásának egyik legfontosabb biztosítéka a víz, melyből bőven van a vidéken. A kútfúróknak könnyű a dolguk, mert öt méter mélyen már víz fakad.

A felhozataláról „ősidők” óta a hazai MIA motorok hajtotta szivattyúk gondoskodtak. Szinte minden családnál-több száz darab- volt ebből az elnyűhetetlen motorból a faluban. A II. világháború a helyieket is súlyosan érintette.

Az igás állatállomány megcsappant, nem volt elegendő dolgos férfi kéz a földek megműveléséhez. Akkor jött az ötlet, hogy a frontvonal tovább vonulásával, a környéken fellelhető üzemképtelen hadijárművek vasszerkezeteit, futóműveit, kerekeit felhasználva, a MIA motorokat beépítve, sok célra használható haszonjárműveket építsenek házilag az ügyes kezű boldogiak. Ezek lettek, ahogy a népi nyelv elnevezte őket, a csettegők elődjei. Számuk akkor még nem volt jelentős, mert sokan még a lovat részesítették előnybe.

Évek múlásával, a szövetkezetek létrehozásával a közösbe kerültek a nehezen megszerzett igásállatok, a háztáji földek megműveléséhez nem volt elegendő eszköz és szállítójármű. A 60-as évektől kezdődött a csettegők az „aranykora”. Kalákában készültek a fészerműhelyekben az igénytelen négy kerekűek. A világ legtakarékosabb fogyasztású mezőgazdasági járművei óránként csak fél liter gázolajat fogyasztottak. A 70-es években már mintegy száz darab volt belőlük a faluban.

A sok célra hasznosítható csettegőkkel földműveseket szállították a földekre, terményt a felvásárló telepekre, kisebb állatokat hordtak eladásra a vásárokba, szivattyúkat hajtottak, őröltek, daráltak, szecskát, fát aprítottak kihajtásukkal. Ha késében voltak a gazdák a reggeli miséről, olykor kéznél volt a csettegő hogy oda érjenek. Megtakarítva, feldíszítve lagzis meneteket is színesítették jelenlétükkel.

Az idők változásával, lehetőség nyílott a korszerű mezőgazdasági eszközök beszerzésére, melyek kiszorították a helyi MIA motor hajtotta„igáslovat”. Ma is van még belőlük a fészerek alatt, de nem közlekednek velük, csak néha sutyiba, a kertek alatt. Ahhoz, hogy hivatalosan is közlekedhessenek lassú járműre kellene levizsgáztatni őket, adót fizetni utánunk - ezt már kevesen vállalják. Ha nincs lepapírozva, az igazoltató „közeg” keményen méri a csekket. Így múlik egy kor és egy korszak, de a csettegők közül jó pár megmaradt. Közel hetven év múltán a mai fiatalabb generáció némelyike még őrzi őseik emlékeit a hagyományápolás jegyében, mert ezt látták felmenőiktől.