Terjedőben Németországban a „hígtrágyaturizmus”

Németországban egyre gyakrabban hallani a Magyarországon még nem ismert fogalomról, a „hígtrágyaturizmus” terjedő gyakorlatáról. Mit is a jelent ez a kifejezés? Akik Németországban gyakran utaznak az autóutakon, minduntalan tapasztalják, hogy miként turistákkal teli autóbuszok, úgy hígtrágyával teli tartálykocsik népesítik be az utakat. De mi ennek az oka? Annál a gazdánál, aki a területarányhoz (üzemmérethez) képest jóval több állatot tart, természetesen túlzottan nagy mennyiségű hígtrágya keletkezik.

Az ilyen állattartó gazda kénytelen a felhalmozódó hígtrágyától úgy megszabadulni, hogy megpróbálja azt olyan távoli helyekre szállítani, ahol az illető – növénytermesztésre szakosodó – „gazdatársa” kevés állatot tart, vagy nem is tart állatot. Így ott nem halmozódik fel a hígtrágya.

Az is előfordul, hogy az állatállomány nélküli – tehát növénytermesztő – farmer elmegy egy nagy állatállományú gazdához, hogy földjének trágyázására onnan hígtrágyát szerezzen (azaz hozzon), ezzel is fokozva a hígtrágyaturizmust. De az is ilyen „trágyaturizmusnak” tekinthető, amikor a gazda a felhalmozódott hígtrágyát biogáztermelő üzembe szállítja, azaz a hígtrágya így is „úton van”.

A hígtrágya okozta megnőtt nitrátszennyeződés miatt egyre nagyobb talajszennyezési, vízszennyezési problémák keletkeznek Németországban (is). Így érthető, hogy nagyon sokan sürgetik, hogy a hazai agrárpolitika olyan megoldást találjon a bajok orvoslására, ami nem a gazdákat okolja a környezetszennyezésért, és nem őket büntetik érte. Káros az a gyakorlat, amikor a talajok nitrátszennyezéséért bűnbaknak kikiáltva őket, a gazdákat okolják (és esetleg büntetik is). A bajok orvoslására más megoldást kellene találni.