Ha ezekre odafigyelünk, minimális lesz a napraforgó-betakarítás során a veszteség

Hazánkban döntő többségben a füles-láncos behúzórendszerű betakarító adapterekkel történik a napraforgó kombájnos betakarítása. Cikkünkben néhány mondatban azokra az üzemeltetési tudnivalókra hívjuk fel a figyelmet, melyek alkalmazásával jelentősen csökkenthetőek a betakarításból adódó adapterveszteségek. Az elmúlt hét kedvező időjárásának hatására már néhány helyen megindultak a napraforgó-betakarítási munkák, melyek most kis kényszerpihenőre szorultak a napokban érkezett országos eső miatt.

Hazánkban döntő többségben a füles-láncos behúzórendszerű betakarító adapterekkel történik a napraforgó kombájnos betakarítása. Cikkünkben néhány mondatban azokra az üzemeltetési tudnivalókra hívjuk fel a figyelmet, melyek alkalmazásával jelentősen csökkenthetőek a betakarításból adódó adapterveszteségek.

Az elmúlt hét kedvező időjárásának hatására már néhány helyen megindultak a napraforgó-betakarítási munkák, melyek most kis kényszerpihenőre szorultak a napokban érkezett országos eső miatt. Hazánkban döntő többségben a füles-láncos behúzó rendszerű, soros betakarító adapterekkel történik a napraforgó egy menetes, kombájnos betakarítása. Ezek túlnyomó része két itthoni gyártótól került ki. Néhány mondatban azokra a gyakorlati tudnivalókra hívjuk fel a figyelmet, melyek alkalmazásával jelentősen csökkenthetőek a betakarításból adódó adapterveszteségek.
A füles behúzóláncos, rezgő-, gyűjtőtálcás adapterekkel a betakarításkor úgy kell haladni, hogy a terelő orrok a szárakat ne törjék, hanem simán vezessék be a behúzóláncokhoz. Az adapterek ideális munkasebessége 6-10 km/óra között van. A 10 km/óra fölötti munkasebesség esetén a betakarítási veszteség már jelentősen megnövekszik! A napraforgó betakarítása során arra kell törekedni, hogy a vágószerkezet minél rövidebb szárrésszel vágja le a tányérokat, így a vágási magasságot mindig az állománynak megfelelően kell megválasztani.
Minél kevesebb szárrész kerül be, annál jobb lesz a magelválasztást követően a termény tisztasága, persze ez csak akkor igaz, ha nem állítjuk túl kicsire a cséplődob és a dobkosár közötti hézagot. A nem deszikkált állományban azért is fontos, hogy minél kevesebb szárrész kerüljön betakarításra a tányérból, mert ellenkező esetben a nedves, vastag szárdarabok a cséplés alatt, a napraforgószemekkel összekeveredve megnövelik annak nedvességtartalmát.
Az ilyen konstrukciójú adapterekkel a dőlt növényállomány nagy része is betakarítható. Ebben az esetben az adaptert alacsonyan kell járatni, szinte a földön csúsztatva, a megszokottnál kisebb munkasebességgel fokozottan ügyelve arra, hogy a szárosztó csúcsok megfelelően tudják követni a talaj egyenetlenségeit.
A szárosztó csúcsok dőlésszöge állítható. Álló napraforgószárak esetén, munkahelyzetben az az optimális, ha közel vízszintes a felső síkja a terelőcsúcsoknak, dőlt állományban, ha kissé lefelé állnak. A betakarítás során nagyon lényeges, hogy a behúzólánc és a kombájn haladási sebessége összhangban legyen. Általában a hazai adaptergyártók a magyarországi tapasztalatoknak megfelelő áttétellel szerelik fel adaptereiket.
Viszont számítva arra, hogy más munkakörülmények is előfordulhatnak, tartozékként további módosításokat biztosító csere-láncfogaskerekeket is kínálnak. Ezek cseréjével beállítható a mindenkori állománybetakarításához a füles behúzóláncok optimális sebessége.
Ha a fentebb említett néhány apróságra odafigyelünk, akkor szinte biztos, hogy a minimálisra csökkenthetjük az amúgy is alacsony veszteséggel dolgozó, korszerű hazai adapterek munkáját.