Forrás: agroinform

A legnagyobb hazai pénzintézetnél, az OTP-nél a Növekedési Hitelprogram forrásainak 50 százaléka az agrárvállalkozásokhoz került kihelyezésre. Új termékekkel, értékesítési csatornákkal jelentkeznek idén, s előtérbe kerülnek a mikrovállalkozások is - mondta az Agroinform.hu-nak adott interjúban Szabó István, az OTP Bank Agrár Ügyfélkapcsolati Főosztály igazgatója.

 

Hogy látja, az elmúlt évek stagnálása után kezd visszatérni a mezőgazdasági vállalkozók bizalma és ezáltal a hitelfelvételi kedv?

 

Ha a Magyar Nemzeti Bank statisztikáját nézem, akkor a kérdésre a válaszom, határozott igen. Úgy gondolom, hogy ez összefüggésben van a Növekedési Hitelprogram (NHP) adta lehetőségekkel is, hiszen egy olyan jellegű tőkepótló forrás jelent meg a hazai agráriumban, amelyre évtizedek óta nem volt példa. Az OTP Banknál az NHP források közel 50%-a az agrárvállalkozásokhoz került kihelyezésre. Úgy vélem, hogy ez abszolút összhangban van a három évvel ezelőtt meghirdetett stratégiánkkal, amely szerint az eddigi évekhez képest sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fordítani az agrárium finanszírozására.

Ez egy politika volt, vagy így érkeztek be az igények?

Ez tudatos, stratégiai döntés volt a bank menedzsmentje részéről. Éppen ezért alakítottuk ki az agrárágazati igazgatóságot; a mi kiemelt szerepünk a tőkehiánnyal küzdő agrárium finanszírozása, illetve a partnereink segítségével egy komplex pénzügyi, tanácsadói, szolgáltatói csomag ajánlása a velünk szerződő agrárvállalkozások részére.

A válság után volt egy időszak, amikor a vállalkozók nagyon nehezen mertek hitelhez nyúlni, visszaesett a hitelezés. Ebben látszik már egy trendforduló a válságot követően? Egyáltalán, lehet-e azt látni, hogy igen, olyannak ítélik meg a gazdasági környezetet, amikor ismét hitelért folyamodnak?

A hazai bankszektor a 2008-as válságot követően elég jelentősen változtatott a finanszírozási politikáján. Lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak az ügyfél fizetőképességére és a fizetőkészségére. Nem eszközalapú finanszírozás, hanem cashflow alapú finanszírozás került előtérbe. Ugyanakkor a projekt-finanszírozás, mint fő finanszírozási terület - ami a 2008-ig tartó időszakot jellemezte - háttérbe szorult. Azt lehet látni, hogy a válságot követően az uniós támogatásokkal – ha az agráriumot is figyelembe veszem – elindult egy olyan fejlesztési, beruházási folyamat a mezőgazdaságban, amelyet a bankoknak le kellett követniük, és az OTP tudta követni és kielégíteni az igényeket. Sajnos ez az élelmiszeriparról nem mondható el.

Milyen adósnak számítanak azok az agrárvállalkozók, akik ezeket a hiteleket igénybe veszik?

Az agrárvállalkozásokat én két részre osztanám. Az egyik az élelmiszeripari, a másik a klasszikus mezőgazdasági. A mezőgazdasági ügyfelek lényegesen jobb adósok, mint mondjuk az élelmiszeripar, vagy egyéb más szektor adósai. Éppen ez az oka, amiért a bankok nagyobb hangsúlyt fektettek az utóbbi években a mezőgazdaság, ezen belül a szántóföldi növénytermesztés finanszírozására.

Hogyha az agrárfinanszírozást tekintjük, mekkora piaci részesedése van az OTP Banknak?

Összességében 14-15 %-os piaci részesedéssel rendelkezünk. De hangsúlyozom, hogy 3 éve kezdtük meg ezt a munkát, amelynél elértünk most egy mérföldkövet. Ezt az utat szeretnénk még 2020-ig folytatni egy – a tapasztalatok alapján - átalakított stratégia mentén.

 

A 2015-ös év olyan szempontból nyilvánvalóan érdekes lesz, hogy megváltozik a SAPS támogatási rendszer, amely - azt gondlom -, hogy eddig az agrárfinanszírozásban egy nagyon jó fedezetet jelentett, hiszen az uniós támogatásra minden évben számíthattak a gazdák. Banki finanszírozás szempontjából milyen változást hoz a támogatási rendszer átalakítása?

Jelen pillanatban teljesen új fejezetet nyit a 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozó Közös Agrárpolitika, csak a legfontosabbat említve, bevezetésre kerül a társfinanszírozás. Változott a kormány kisebb gazdaságokra vonatkozó támogatási koncepciója is. Az új szabályozás értelmében háttérbe kerülnek az 1200 hektár felett gazdálkodó nagyobb vállalkozások. Ennek a szabályozásnak számtalan hátránya van, hiszen több mint 500 olyan vállalkozás van, amelyeket negatívan érint a degresszivitás. Ezek a vállalkozások a mezőgazdasági területek 21%-át művelik, a mezőgazdasági foglalkoztatottak 18%-nak adnak munkát, megélhetést, és ha az állatlétszámot is figyelembe vesszük, akkor a tejelő tehénállomány 55%-a és a sertéseknek több mint 40%-a náluk jelentkezik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a mezőgazdaság bruttó kibocsátásának 25%-a, vagyis egynegyede szintén az övék. Ezen nagyvállalkozások számára a degresszivitás komoly hátránnyal jár, függetlenül attól, hogy információk szerint a kormányzatnak vannak olyan szándékai, hogy – az így hátrányba került termelőket - az állattenyésztést valamilyen módon megsegítik. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a támogatás-elvonásnál – ha az Uniós országokat figyelembe vesszük, akkor 9 tagország szeretné ezt választani – viszont 8 tagállam megengedi azt, hogy az igazolt bérek, illetve a közterhek összegével csökkentsék a degresszivitás mértékét. Magyarország viszont nem. Ez azt jelenti, hogy uniós szinten az ezzel kapcsolatos összegnek mintegy a 60%-át Magyarország vonja le a termelőktől. Az elkövetkezendő időszak igazolja, hogy ez egy jó, vagy rossz politikai döntés. Egy biztos, ez az új helyzet a bankokat is új kihívások elé állítja. Természetesen az OTP-nek is vannak olyan ügyfelei, akiket érint az új szabályozás, de egyelőre az ügyfelekkel közösen tudjuk ezt a helyzetet kezelni. Ugyanakkor számtalan olyan vállalkozóval egyeztettünk, akik tervezik, hogy a degresszivitás bevezetése miatt csökkentik a foglalkoztatottak létszámát.

Ezek szerint a degrersszivitás fedezeti oldalról nem jelent nekik veszteséget, illetve nem jelent kockázatot a bank számára?

A területalapú támogatás előfinanszírozása fedezeti oldaláról egy biztos garanciára épülő finanszírozás volt. Mi azt várjuk, hogy ugyanez a forgóeszköz finanszírozási szükséglet a vállalkozásoknál mindenféleképpen jelentkezni fog. Ezt a részt nagy valószínűséggel majd forgóeszközhitellel - saját forrásból vagy a növekedési hitelprogram adta lehetőségekkel élve – az ügyfél rendelkezésére tudjuk bocsátani abban az esetben, ha ezt igényli.

Ezek után hogyan változik majd az agrárhitelezés politikája? Mennyire lesz más az agrárhitelezés például az OTP-nél?

Az agrárhitelezési politikánk nem változik. Mi minden egyes esetben az ügyfél cashflow-ját nézzük, azt hogy, ténylegesen hogyan működik az adott gazdaság. És ha a naturáliák mellett megfelelő pénzügyi eredménnyel és megfelelő fedezettel rendelkezik, akkor az OTP szívesen finanszírozza ezeket a vállalkozásokat. A területalapú támogatás egy pillér, egy nagyon fontos pillér, ami most megváltozik, de a degresszívitás miatti bevétel csökkenés, átmenetileg forgóeszköz-finanszírozással is megoldható, akár intézményi kezesség bevonásával is. Ez utóbbit természetesen akkor, ha a kockázati paraméterek miatt indokoltnak tartjuk.

Azoknál az ügyfeleknél lesz-e változás vagy szerződés-módosítás, akik mondjuk hosszabb távra vettek fel hitelt és a fedezet egy részét a SAPS nyújtotta?

A bankok hitelezési gyakorlata az, hogy a területalapú támogatást általában egy évre, de a Növekedési Hitelprogram kapcsán több évre is meg tudja finanszírozni. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy az ügyfeleknek át kell strukturálni a finanszírozását amiatt, mert a területalapú támogatás 1200 hektár feletti része teljes egészében (kivéve a zöldítést és egyéb komponenseket) elveszik.

2015-ben is folytatódik az NHP, emellett lesznek-e újdonságai a banknak agrárterületen?

Egy finanszírozónak mindig törekednie kell arra, hogy megújuljon. Ezen megújulásnak egyik fontos pillére az, hogy az OTP elindított egy KKV projektet, amely tekintetében a mikrovállalkozásoktól egészen a középvállalkozásokig bezárólag, teljesen újragondoljuk a hitelezési folyamatokat, értékesítési csatornákat és termékeket. Ez azt jelenti, hogy változnak az értékesítési csatornák, változnak a termékek és változnak a folyamatok. Szeretnénk egyszerűsíteni, gyorsítani a hitelezési folyamatot, mert az elmúlt időszakban több olyan visszajelzést kaptunk az ügyfelek részéről, hogy az OTP lényegesen lassabban dönt adott esetben, mint mondjuk egy takarékszövetkezet. A folyamatainkat megvizsgálva részben igazat kellett adnunk ügyfeleinknek, ezért döntöttünk a változtatások mellett. Ezen túlmenően természetesen, új termékekkel is szeretnénk megjelenni. Folyamatban van például egy abszolút sztenderd termék kialakítása mikrovállalkozások részére. A termékkel nyár elején szeretnénk indulni. Természetesen az MNB Növekedési Hitelprogramja által meghatározott támogatás előfinanszírozási lehetőségeket maximálisan szeretnénk kihasználni, éppen ezért, ezekre a lehetőségekre is új termékeket dolgozunk ki.

Meg lehet határozni, hogy az OTP az ágazat mely szereplői felé szeretne nyitni?

Úgy gondolom, hogy általánosságban próbálunk a szektornak finanszírozást biztosítani, hiszen a családi gazdaságoktól a nagyvállalkozásokig elég jelentős ügyfélszámmal rendelkezik már az OTP. Az azonban látható, hogy vannak olyan szegmensek, ahol az OTP-nek a piaci részesedése alacsonyabb, mint a konkurenciáé. Ezeket az ügyfeleket mindenféleképpen szeretnénk a sorainkban tudni. Pont a sztenderd termék kapcsán a mikrovállalkozások finanszírozására is szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni, mind termékoldalon, mind folyamat oldalon.

Mit gondol, mekkora hátrányt jelent az, elsősorban a takarékszövetkezetekkel szemben, hogy nincsenek olyan szinten jelen vidéken, mint ezek, a gazdák által megszokott, kis hitelintézetek?

Ez bizonyos szempontból lehet hátrány, de bizonyos szempontból akár előny is. A takarékszövetkezeteknél az elmúlt időszakban tulajdonosváltásra, illetve néhány csődeljárás elindításra is sor került. Ennek következtében a takarékszövetkezetek jelentős teret vesztettek az agrárium finanszírozásában. A mezőgazdasági hitelállomány 31%-kal, az élelmiszeripari hitelállomány 42,5 %-kal csökkent a takarékszövetkezeteknél. Tehát az, hogy ők vidéken mindenhol jelen vannak, az egy adottság, mi viszont erősek és stabilak vagyunk, az értékesítési csatornák és kiszolgálási modell változtatásával pedig már mi is elérhetőek leszünk.

Ön például hogyan érvel, ha az agrárium egyik szereplőjét meg akarja győzni a beruházás és fejlesztés pozitívumairól és ennek kapcsán a hitelfelvételről?

Ezt a kérdést globálisan kell kezelni. Ha az elmúlt időszakban megnézzük a világban és hazánkban az agrárium fejlődését, megállapítható, hogy a 90-es évekhez képest nagyon jelentős az a csökkenés, amelyet kibocsátás terén a magyar agrárium elszenvedett. Míg a világban 40%-kal növekedett termelés, addig a hazai kibocsátás 15-20%-kal csökkent. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 25 évben az agráriumban lévő lehetőségeket nem használták ki, pedig az hogy a szektor szereplői versenyképesek legyenek, nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is nagyon fontos. Ahhoz azonban, hogy az agrárium szereplői előre tudjanak lépni, növekedjen a termésátlag, a kibocsátás, mindenféleképpen fontosak az új technológiák, a modern berendezések, vagyis a beruházások. Egy biztos, a jó és biztonságos agrártermékekre hosszútávon szüksége lesz az emberiségnek.

Lát a növekedésre hajlandóságot az agrárszereplők között?

Abszolút, a mikro vállalkozástól a nagyvállalkozásig ez megfigyelhető. Aki fel tudja mérni a helyzetét és nem a mának él, hanem a jövőt építi, annál ez a fajta pozitív attitűd mindenféleképpen nyomon követhető.

Az ön által az előbbiekben említett modernség a kormányzati politikából mintha gyakran hiányozna. Egyoldalúan a kis, családi gazdaságok felé terelik a mezőgazdaságot, ami nem biztos, hogy annyira hatékony, hiszen nem tud akkora árualapot előállítani, amivel piacra léphet. Mennyire látják ezt helyes útnak?

Nem feladatom a kormányzat agrárpolitikáját megítélni – nekünk ahhoz alkalmazkodnunk kell -, de úgy gondolom, hogy a „The small is beautiful” elv (A kicsi szép – a szerk.) bizonyos szempontból lehet pozitív, de lehet negatív is. Amint említettem, az agrárium kérdését mindig globálisan kell vizsgálni. A kormányzat szándéka számomra egyértelmű, és úgy gondolom, hogy versenyképessé lehet tenni egy családi gazdálkodót vagy egy kis kft-t is, lokális szinten. Ha lokális szinten a helyi piac részére, mint beszállító, megfelelő árualapot tud előállítani, akkor igenis van létjogosultsága ezeknek a vállalkozásoknak, de nem biztos, hogy az elkövetkezendő időszakban ez lehet a cél.Nézzük meg, az adórendszertől kezdve, a különböző kompenzációk alkalmazása kapcsán, lényegesen kevesebb közterhet fizetnek ezek a vállalkozások. Ettől függetlenül lehetnek versenyképesek, de az, hogy agyontámogatjuk, vagy csak és kizárólag őket támogatjuk és nincs mögötte olyan teljesítmény, amely előre visz, én úgy gondolom, hogy ez nem az az út, amelyen a magyar agrárium felemelkedhet. Egy széleskörű összefogásra lenne szükség, egy olyan ténylegesen megfogalmazott, világos és egyértelmű agrárpolitikára, amelyben minden egyes szegmens megtalálja a saját boldogulását. Legyen az kicsi, közepes vagy nagy vállalkozás.

Az előbb említette a kibocsátást. A 90-es évek környékén van, vagy még azt a szintet sem éri el egész pontosan. Mennyire látják hátrányát annak, hogy a 25 éve emlegetett, jó értelemben vett szövetkezések nem valósultak meg Magyarországon és, hogy minimális összefogás sincs a kisebb termelők, vagy családi gazdaságok között?

Magát az összefogást felülről ráerőltetni a gazdatársadalomra nem biztos, hogy célszerű. Ha megnézzük az 50-es, 60-as évek szövetkezeti formáját, illetve azt, hogy kiket, milyen módon és hogyan kényszerítettek bele a kötelező szövetkezetekbe, akkor ezek mind-mind olyan problémák, amelyek hátráltatják egy modern és ténylegesen a szövetkezések irányába történő elmozdulást. Ugyanakkor már ma is látni olyan gazdálkodókat, akik összefogtak, és együtt végzik a beszerzéseket, értékesítéseket. Ezzel a fajta összefogással nincsen semmi probléma! Sőt, üdvözítő!

Ha a bank tudja rólam, hogy valamelyik nagyobb integrációnak vagyok a tagja, akkor másként tekint rám, amikor hitelhez folyamodok?

Ez nem biztos. Attól függ, hogy az integráció miben merül ki. Általában az integrátorok szállítói oldalról finanszírozzák a mezőgazdasági termelőket teljesen más fedezeti struktúrával, biztosítéki háttérrel, mint a bankok. Úgy gondolom, hogy a bankok nem tekintenek másként egy gazdálkodóra, ha egy ilyen jellegű áruhiteles integrációban részt vesz. Ugyanakkor az az ön gazdálkodásnak lett egy olyan pillére, ahol az integrátor akár szakmai segítséget is tud nyújtani a különböző termelési folyamatokhoz, ez adott esetben többlet garanciát jelenthet.