Támadják az agrárkamrát

Ilyen komoly kritikát még nem kapott a három éve új formában működő agrárkamara, mint az utóbbi napokban. Előbb a fiatal gazdák szervezete, az Agrya, majd a nagyobb, többségében társas gazdálkodók érdekeit védő MOSZ fogalmazta meg kritikáját. Azt sem szabad feledni, hogy a kamarai tagdíj eltörlését szorgalmazó népszavazás is szabad utat kapott.

Az utóbbi napokban nagy visszhangot váltott ki, hogy a fiatal gazdák szervezete, az AGRYA közleményben bírálta az Agrárkamarát a tagdíjbeszedési szabályait, gyakorlatát, a késedelmek miatti bírságolást és azt, hogy érdemi szolgáltatások helyett a befizetett tagdíjakat „visszatetszést keltő” célokra, tiszteletdíjakra, gépkocsikra, stb. költi a kamara. Ahogy a közlemény fogalmazott: a gazdáknak „nem egy szolgáltató, őket segítő szervezetben kell a törvény alapján kötelezően tagként szerepelniük, hanem egy újabb, elsősorban a pénzbeszedést szem előtt tartó, jelen formájában öncélú struktúrát tartanak fenn befizetéseikből és még bírságolják is őket.”
Reagált a kamara.

Süle Katalin, a kamara elnökségi szóvivője a kifogásokra reagálva elmondta: a köztestület szolgáltatásainak túlnyomó része a kamarai tagdíjbefizetésekből jöhetett létre, így fontos, hogy tagjaink eleget tegyenek a kamarai törvényből fakadó kötelezettségüknek.

- Azokat a tagokat kértük tagdíj-tartozásuk rendezésére, akik korábbi befizetési kötelezettségüknek nem, vagy nem megfelelő mértékben tettek eleget. A tagdíjjal kapcsolatban a Kamara minden esetben a tagok érdekeit szem előtt tartva járt el: a tagdíj befizetését elmulasztókat a 2013. évre vonatkozóan nem szankcionáltuk, a 2014. évre vonatkozó pótlék 50 százalékát pedig elengedjük. Ez is bizonyítja a NAK pozitív hozzáállását, viszont a tagdíjat tisztességesen fizető tagokkal szemben méltatlan lenne, ha eltekintenénk a szankcióktól – hangsúlyozta Süle Katalin. Elmondta továbbá, hogy a kamara minden esetben egyeztetett azokkal, akik a tagdíj-megállapító bizonylatban foglaltakkal nem értettek egyet, sőt, számos esetben a kamara munkatársai személyesen keresték fel az érintetteket. A kamara már orvosolta a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) által felvetett problémákat. Az arányosabb tagdíjfizetési kötelezettség megvalósítása érdekében ugyanis módosulnak a tagdíjfizetés alapját befolyásoló szabályok.

Így a minapi alapszabály-módosítás értelmében azon tagok esetében, akiknél az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel nem éri el a 20 százalékot (külön kérelem esetén a 25 százalékot), a tagdíjfizetés alapja csak az agrárgazdasági tevékenységből származó árbevétel lesz, és nem a teljes nettó árbevétel. A tevékenységükből kifolyólag jövedéki adót fizető tagok pedig a tagdíjfizetési alap meghatározásakor levonhatják a teljes nettó árbevételből az általuk megfizetendő jövedéki adónak a részükre vissza nem térített, illetve meg nem térülő összegét – tette hozzá Süle.
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége egyetért ezzel a bírálattal – olvasható a szervezet közleményében. A MOSZ kezdettől fogva ellenezte a kötelező kamarai tagságot és létrehozásának módja miatt illegitimnek tartja a megalakult szervezet vezetését és működését. A tapasztalatok alátámasztják azt, hogy a kamara két év után sem végez érdemi munkát és még kevésbé képviseli a tagság, a mezőgazdaság érdekeit.
A kamara nyilatkozata szerint a kamarai szolgáltatások túlnyomó része a tagdíjbefizetésekből valósul meg, ezért fontos, hogy a tagok eleget tegyenek a kötelezettségüknek. A MOSZ álláspontja szerint az igazság az, hogy a kamarai működés költségeit a tagok kisebbsége által fizetett tagdíjak fedezik, akiknek aránytalanul magas tagdíjakat állapít meg a kamarai szabályzat.

A kamara által beígért szolgáltatásokat minden tag igénybe veheti, tekintet nélkül arra, hogy maga mennyivel járul hozzá ennek költségeihez, így nincs is közvetlen érdekeltsége a költségek alakulásában, hasonlóan, mint az állami közfeladatoknál. Akik csekély tagdíjat fizetnek, azoknak olcsó lehet a szolgáltatás, akiknek magas a tagdíjuk, azok számára a tagdíj egy újabb adó, amiből számára kevés haszon származik. Annál is inkább, mert a magasabb tagdíjat fizető tagok jellemzően kevésbé vannak rászorulva a lehetséges szolgáltatások igénybe vételére, vagy ha mégis igénybe veszik, igencsak drágán fizetik meg az árát.

A törvény egy kényszerközösséget hozott létre a kötelező kamarai tagsággal és irreális – a piacgazdaság elveitől idegen – újraelosztást és egyenlősdit valósítana meg a tagdíjakból való szolgáltatással. A MOSZ álláspontja szerint ezt az igazságtalan újraelosztási rendszert felül kell vizsgálni és a szolgáltatásokért reális díjakat kell megállapítani. Így piaci alapon alakulnak a szolgáltatások költségei és a tagok ennek megfelelően dönthetnek az igénybe vételéről. Természetesen az ingyenesség megszüntetése és így a kamarai költségek csökkenése szükségessé teszi a jelenlegi tagdíjak mértékének és aránytalanságainak a felülvizsgálatát is.

Ha az agrárpolitika kedvezményezni kívánja a kamarai tagok egyik vagy másik csoportját, ezt megteheti az általa beszedett adókból. A kamara nem veheti át az állam szerepét a gazdaság egy szektorában, nem szedhet adót és nem dönthet hatóságként annak felhasználásáról – szögezte le a MOSZ.