Célegyenesben a generációváltás a mezőgazdaságban – de mégis hol?

A minap az egyik parlamenti párt ifjúsági szervezete méltatta az agrárkormányzat munkáját, amelynek köszönhetően szerintük célegyenesbe került a generációváltás az agráriumban. Azt írják, hogy „… a támogatási lehetőségeknek köszönhetően a fiatalok ma már nem elvándorolnak vidékről, hanem sikeres családi gazdálkodók, mezőgazdasági vállalkozók lesznek és családot alapítva biztosítják a magyar falvak és a magyar tanyák jövőjét.” Biztos Magyarországra gondoltak?

Magyarországon a gazdálkodók egyharmada 65 év feletti, s alig 10 százalékuk fiatal gazda. Tényleg folyamatban lenne a generációváltás?

Hazánkban a mezőgazdaság megítélése talán elkezdett pozitív irányba változni, de még mindig sokkal több a negatív, sőt, pejoratív felhang, valamint a félreértés és tévedés a gazdálkodással kapcsolatban. Legalább másfél generáció nőtt fel úgy, hogy ismeretanyaga, tudása jelentős része a kereskedelmi televíziókból származik és az ott látott, virtuálisan átélt élmények jelentik számukra a mindennapos valóságot. Vagyis: élni csak a nyüzsgő, „pörgős” városban jó, ahol a népszerűség és a külsőségek hajszolása áll a középpontban. Ma már sokaknak a jó értelemben vett értelmiségi lét is ciki.

Az agrárium problémáját tetézi, hogy a közvetlenül a rendszerváltás után magántulajdonba került földterületeket művelők közül nagyon sokan lettek pályelhagyók, illetve az őket követő generáció tagjai is a gazdaság más területén keresik a boldogulást. A következő években szinte majd egyszerre öregszik ki egy teljes generáció az agrárcégek menedzsmentjéből, az utódlás kérdése pedig sok helyen egyáltalán nem megoldott. És ez a probléma nem csak a vezetői székekre vonatkozik, lasszóval kell vadászni a jó traktorost, gépészt és állatgondozót.

Bár van pozitív elmozdulás, a fiatalok jelentős része számára egyelőre nem perspektíva a mezőgazdaság. A KSH adatai szerint 8,4 ezer gazdasági szervezet és 485 ezer egyéni gazdaság végzett 2013-ban mezőgazdasági tevékenységet. A gazdálkodók 31 százaléka 65 év feletti, átlagéletkoruk 56 év. Abban az évben 62 ezer fiatal gazdát tartottak nyilván, ami mindössze a gazdák 12,8 százaléka. Ezek után azt az üzenetet eljuttatni a vidéki és a városi emberek felé, hogy megoldódni látszik a generációváltás és hogy a „fiatalok ma már nem elvándorolnak vidékről”, meglehetősen félrevezető. Lehet, hogy az elvándorlásban vagy annak ütemében megfigyelhető némi csökkenés, de nem figyelmen kívül hagyható az ingatlanértékesítés elmúlt években tapasztalható helyzete, vagyis, hogy gyakorlatilag alig cseréltek gazdát a házak, lakások. A vidéki fiatalok ezért nem mentek a városba és nem pedig azért, mert hirtelen olyan vonzóvá vált volna számukra a mezőgazdaság. De az otthon maradottak és a szüleiknél lakók közül is rengetegen ingáznak, s előbb-utóbb eljutnak egzisztenciálisan arra a szintre, hogy végleg a városi életformát választják.

A fiatalok biztosítanák a falvak és a tanyák jövőjét? Egyszer majd lehet, de ehhez fel kellene nőnie egy olyan generációnak, akinek a mezőgazdaság már nem szitokszó. Addig csak a mostani (kevés) fiatal gazdában bízhatunk, ők azok, akik példával szolgálhatnak a hasonló korúaknak, s remélhetjük azt is, hogy egy korszerű, izgalmas mezőgazdaságot látván az ő gyerekeik is majd a föld közelében maradnak. Ha azonban olyan hamis üzenetekkel becsapjuk őket, hogy megoldódott a generációváltás problémája és ebből esetleg azt a következtetést vonják le, hogy számukra már nem lesz kihívás, munkalehetőség, akkor sokkal nagyobb butaságot követünk el, mintha szembe néznénk a rideg statisztikai adatokkal. Perspektívát kell nyújtani a fiataloknak a mezőgazdaságban, kedvet csinálni hozzá, nem pedig hangzatos szólamokkal pozicionálni őket!