GMO-tiltás: súlyos kártérítési perek is jöhetnek

Sem az Alkotmány, sem a géntechnológiai törvény közelmúltbeli módosítása nem alkalmas arra, hogy megakadályozza a genetikailag módosított szervezetek (GMO) magyarországi megjelenését – állítja az agrárszektor.hu-nak adott interjújában Darvas Béla címzetes egyetemi tanár, a parlamenti szakbizottságok tanácsadó szerveként működő GMO-Kerekasztal elnöke. A köztermesztést tagországi szinten mostantól könnyebben meg lehet tiltani, de takarmányként és kész élelmiszerekként továbbra is jogszerűen érkezhetnek GMO-tartalmú termékek az országba, ráadásul a „nem szakszerűen indokolt tiltások” akár súlyos kártérítési pereket is maguk után vonhatnak.

A nagy nemzetközi kereskedelmi egyezmények kedvezhetnek a GMO-k terjedésének, de Darvas Béla szerint a lakosságot a GMO-k egészségügyi szempontból nem veszélyeztetik, illetve erre nincs kellő tudományos bizonyíték, így nem kellene minden GM-növényt mérlegelés és körültekintő vizsgálat nélkül elutasítani.

agrárszektor.hu: A Földművelésügyi Minisztérium nemrég történelmi jelentőségű pillanatnak nevezte, amikor az Országgyűlés módosította a géntechnológiai tevékenységről szóló törvényt. Így ugyanis a tárca szerint a jövőben könnyebben tilthatjuk meg az uniós szinten engedélyezett GMO-k magyarországi köztermesztését. Ön ugyanakkor a GMO-Kerekasztal elnökeként bírálta a jogszabályi változtatásokat. Miért?
Darvas Béla: Történelmi talán az a pillanat volt, amikor az első géntörvény 1998-ban elkészült, vagy a 2006-os időpont, amikor ötpárti egyetértéssel – elsősorban környezettudományi érvek alapján – döntöttünk arról, hogy a MON 810-es molyölő kukoricát ne lehessen hazánkban elvetni. Abban az értelemben persze igaz a minisztérium nyilatkozata, hogy a módosítással könnyebben boldogulhatunk majd a tiltásoknál, de nem feltétlenül ez várható nemzetközi jogi területen. Úgy gondolom, hogy a törvénymódosítás lehetett volna körültekintőbb és számítania kellett volna arra, hogy ha a Kanada és az Európai Unió (CETA), illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió (TTIP) közötti kereskedelmi megállapodások létrejönnek, akkor a nem kellően indokolt nemzeti fajtatiltások után „állam kontra befektető típusú” perek következhetnek, ahol a választott bíróságok előtt az elmaradt haszonért súlyos kártérítést lehet követelni. Erre szerettem volna a megszólalásommal még időben figyelmeztetni azokat, akik ezt a két történést egymástól elválasztva látják.
agrárszektor.hu: Ön egy parlamenti sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a törvénymódosítás az Alaptörvénnyel együtt sem lesz elegendő arra, hogy megvédje az országot a kifogásolt GMO-termékektől. Mire alapozta álláspontját?
D. B.: Az Alaptörvényben szereplő, idevonatkozó passzus nem indokol semmit, csupán óhajt fejez ki. Ezt olvashatjuk: „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”
Mit állít ez a jogászok által fogalmazott pár mondat? A testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését elősegíti a GM-élőlényektől mentes mezőgazdaság. Nem élelmiszergazdaságról van szó, hanem arról, hogy a GM-növényeket nem lehet elvetni. A vessző után fogalmazott, egészséges élelmiszerekre vonatkozó rész nem utal összefüggésre, mivel a felsorolás része. A mai joggyakorlat szerint Európa egyetlen országa sem tiltja a módosított növények (például glyphosate-tűrő szója) európai beszállítását, azok takarmányba vagy akár élelmiszerbe keverését, amennyiben a gyártó a csomagolóanyagon ezt a tényt feltünteti. Ez az alapja a hazai kettős beszédnek, amivel ideje lenne szembenézni.
agrárszektor.hu: Milyen további jogszabályi változtatásokat tartana indokoltnak?
D. B.: Én a géntörvény teljes felülvizsgálatát tartanám szükségesnek, hogy a kor tudásának megfelelően, kiegyensúlyozottan és e kutatási terület eredményeit is befogadóan fogalmazzon, illetve elutasítás-rendszere következetes és tárgyszerű legyen. A módosított törvény három pontja előtt a mezőgazdasági-biológiai képzettségűek biztosan értetlenül állnak. A „b pontban a területrendezést nevezi meg a jogszabály. Milyen köze lenne egy, az EU-ban természettudományos szempontok szerint vizsgált és engedélyezett genetikai eseménynek a helyi területrendezésekhez? Az „e.” pont abból az előítéletből indul ki, hogy minden géntechnológiával előállított termék hibás, vagyis nem kerülhet más termékekbe. A jelenlegi EU-szabályozás viszont a jelölési kötelezettség megtartása mellett lehetővé teszi a keverhetőséget az összetett élelmiszerekben. A „g” pontban a törvény a közrend védelmét említi. A géntechnológiai eljárással módosított konkrét fajta dokumentációja és az aktuális közrend között vajon milyen logikus összefüggést találhat a hazai és az európai jogalkotó?
agrárszektor.hu: Felmerül az is, hogy a mostani jogszabály-módosítás a jövőben gátat szabhat egyes hazai kutatásoknak. Miért?
D. B.: Ezt, mint a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság egykori tagja, majd elnöke múlt időben mondanám. Az Alaptörvény hatályba lépése után a módosított növényekkel végrehajtott kísérletek nálunk leálltak. Intézetem (a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet) az egyike azon keveseknek, ahol kis területen még ma is folynak kísérletek. Igen kis költségvetéssel egy növényevő halfajon végzünk éppen takarmányozási kísérletet. A mostani módosítás nem ronthat már ezen a Nyugat-Európától jelentősen eltávolodott tudománypolitikai állapoton.
A génmódosított fajta-előállítására vonatkozó hazai kísérletek már korábban leálltak, amihez hozzátehetem, hogy az MTA egyik kutatóintézete évekig hagyta annak a fals sajtóhírnek a terjedését, amely arról szólt, hogy megszületett az első – Mv 500 Bt néven emlegetett - módosított kukoricafajta. Mára kiderült, hogy egy dél-afrikai cég állította elő és ehhez felhasznált egy magyar módosítatlan kukoricavonalat. Vagyis eredeti géntechnológiai munka nem kapcsolódott hazai intézethez, ráadásul a létrejött „termék” sem került forgalomba. Az eset sokat rontott a terület finanszírozásán. A hazai mellékhatás-vizsgálatokat rendre meghiúsították a fajtatulajdonosok, akik a szabadalom alatt álló fajtájukból nem adtak a kísérletekhez vetőmagot. A minisztérium ügyintézőinek sem. Én ezen a területen keresném a törvényi elutasítás kiindulási pontját, vagyis a fajtatulajdonosok együttműködési készségének hiányában. Viszont a hazai törvények és rendeletek mára hasonló módon nehezítették meg a kísérletek végzését: például MON 810-es vetőmag nem hozható be az országba még kísérletek végzésére sem.
agrárszektor.hu: Ön az elmúlt években többször állás foglalt a GM-növények magyarországi köztermesztése ellen, mivel nem tartotta elfogadhatónak az előállító multinacionális cégek kutatási eredményeit arról, hogy az ilyen növények nem jelentenek kockázatot az emberi egészségre és a környezetre. Most is hasonló a véleménye, vagy ma már lát esélyt arra, hogy egyes GM-növények köztermesztése a jövőben kockázatmentes is lehet?
D. B.: Nem így van. Személy szerint sohasem a GM-növények általános köztermesztése, hanem konkrétan a MON 810 génmódosított kukoricafajta termesztésbe vonása ellen léptem fel, és kizárólag környezettudományi indokok alapján, amelyek a saját kutatási eredményeinkre támaszkodtak. Egészségügyi hatásokat illetően az Élet és Irodalomban írt cikkemben éppen kritizáltam egy „terhelő” cikket, ami már abban a formában visszavonásra is került. A saját vizsgálataink eredményei tudományos lapokban magyarul és angolul is olvashatók. Mindig is az esetről esetre való megítélhetőséget láttam célravezetőnek. A jelen tudása nem ítélkezhet a jövő eredményeivel kapcsolatban. Ezért nem tetszik az, hogy a mostani törvénymódosításban a növényi géntechnológia-elleneséggel kapcsolatos előítéletek még hangsúlyozottabbá váltak. A növényvédelmi célú módosított növényekkel szemben most sem változott a véleményem, tehát szükségtelennek látom bevonásukat a hazai köztermesztésbe. Viszont nem vagyok jelenleg elutasító a módosított beltartalmú növények és szárazságtűrő növények területén. A világirodalom nem szolgáltat elégséges egészségügyi okot arra, hogy indokolt legyen a mérlegelés nélküli, általános elutasítás. Számomra mindig is vizsgálandóan gyanús volt a szélsőség: a kritika nélküli dicsőítés és a merev elutasítás is.
agrárszektor.hu: Sokkal megengedőbben vélekednek már ma is az amerikai kontinensen, ahol a legtöbb GM-növényt – főleg kukoricát és szóját – termesztik. Ott miért fogadják el jobban ezeket a növényeket?
D. B.: Messze nem értek egyet az ottani környezet- és élelmiszer-biztonsági alapelvekkel. Az európai elővigyázatosság alapú (gyanú esetén a terméktulajdonos bizonyít), míg az észak-amerikai rendszerben a termékfüggetlen kutatóhelyeknek kell bizonyítani a káros hatást. Vagyis teljesen eltérő szemléletű a két rendszer. Ha a fogyasztókra gondolok, akkor az jut eszembe, hogy az átlag Egyesült Államokbelinek fogalma sincs arról, mit eszik. Egy felmérés szerint sokan úgy gondolják, hogy még sohasem ettek módosított összetevőt tartalmazó élelmiszert. Az európai fogyasztó nagyon más. Azt mondhatjuk azért, hogy a módosított összetevőt tartalmazó élelmiszerek elutasítása jellemző rá. Az, hogy mi vezetett ide, már egy másik kérdés. Szerintem a háttérben az áll, hogy a fajtatulajdonosok és növényi géntechnológusok Európában, illetve Magyarországon nagyon rosszul kommunikálták a módosított növények bevezetését, szemben a civilszervezetekkel, amelyek viszont a saját szempontjaik szerint kitűnően végezték a dolguk.
agrárszektor.hu: A világ GMO-termelése nálunk (is) további gondokat okozhat, mert hiába tiltjuk a köztermesztést, ha például az importált GM-szója beépül a hazai haszonállatok szervezetébe, de ezen kívül is sok GM-tartalmú kész élelmiszer érkezik az országba. Ön szerint a magyar lakosság GMO szempontból ma mennyire veszélyeztetett?
D. B.: Hazai takarmányaink jelentős része európai engedéllyel tartalmaz módosított növényi összetevőt, ami ellen hazánk sem lépett fel. Viszont nem a módosított szója épül be a haszonállataink szervezetébe, hanem annak emésztett, lebontott fehérjefrakciói, amelyektől nem jön létre módosított állat vagy módosított tej, ahogy egyik államtitkárunk tévesen fogalmazott. Ebből a szempontból kritikusan csak a fehérjetoxint tartalmazó, úgynevezett Bt-növényekről beszélhetünk, illetve szermaradékok szempontjából az úgynevezett glyphosate-tűrő növényekről. Olvashatók közlemények, amelyek ezeket illetően negatív hatásokról számolnak be, mint ahogy ezzel ellentétes vélemények is szép számmal vannak. Nem lehet egyik oldal érvrendszerét sem ignorálni. Mára túlságosan gyakorivá vált a döntési pozícióban lévő emberek vélekedése, amely esetenként szakmailag nagyon felületes.
Közvetett egészségügyi hatást eddig senki sem mutatott ki, vagyis olyat, hogy ha például a sertés ilyen GMO-tartalmú tápot eszik, akkor a húsát fogyasztó szervezetben valamilyen káros következmény mutatkozik. Vélekedés persze lehetséges, lehet több generációs kísérletek hiányát emlegetni, és a fogyasztónak joga is van az indoklás nélküli elutasításra. A mohamedánok sem esznek disznóhúst és azt gondolom, hogy senki sem vár tőlük erre vonatkozó kísérleti eredményeken alapuló indoklást. A fogyasztó dönt, az eladó igazodik.
Az európai gyorsriasztású rendszer (RASFF) híradásai szerint az európai importpiacon a kirívó szabálytalanságok miatti riasztási sorrend: mikotoxinok, növényvédőszer-maradékok, nehézfém-szennyezettség, élelmiszer eredetű patogének, feldolgozásból származó szennyezők. Egy kisebb jelentőségű csoportba tartoznak az allergéneket tartalmazók (elmulasztott jelölések), az állatgyógyászatban használt gyógyszer-maradékok, az engedélyezés nélkül használt gyógynövények és kivonataik, az engedély nélküli adalékanyagok és az engedélyezetlen GM-növényi összetevőt tartalmazó élelmiszerek. Eszerint most olyan ügyről beszélünk, amely az európai élelmiszerpiacon többségében megjelenhet és azon túlmenően jelenleg csekély problémát okoz. Az utóbbi években engedélyezés nélküli kínai rizsfajták és belőlük készült sütemények akadtak fent ezen a rendszeren. Én ezért pillanatnyilag nem használnám a veszély és veszélyeztetett szavakat sem. Véleményem szerint a tagállami engedélyeztetésben az elővigyázatosságon alapuló elutasításra található indokrendszer. A fogyasztó szabad választásával egyedi elbírálásra is sor kerül. Ezért nagyon fontos a termékforgalmazó jelölési kötelezettsége. Nem tartom ugyanakkor jó ötletnek a GM-mentes jelölés bevezetését, mert ki fogja vizsgálattal garantálni ezt az állapotot és mennyivel emeli majd ez a termékek árait? A GMO-mentes tofu már most drágább, mint az úgynevezett garantálatlan minőségű párja.
agrárszektor.hu: Sokan további veszélyforrásnak tartják az EU és az USA között folyó szabadkereskedelmi tárgyalásokat is. Itt melyek lehetnek a legnagyobb kockázati tényezők, illetve az USA nyomására rákényszerülhet-e Brüsszel arra, hogy könnyítse a nemzetközi tulajdonú GMO-k uniós piacra jutását?
D. B.: Én is azt gondolom, hogy alapvetően változtatják meg ezek a kereskedelmi egyezmények a térfél erőviszonyait és határozott előnyhöz jutnak a nemzetközi befektetők, akiket az Egyesült Államok és Kanada odaadóan képvisel. Az Egyesült Államokban nagyon gyorsan kikerül a szabályzás és a nyomon követés alól egy-egy módosított fajta. Nem tartják szükségesnek, hogy az egyidejűleg több genetikai eseményt tartalmazó fajtákat külön engedélyeztessék. Ilyen úton az új összetevők egymásra hatását tagadják, ami toxikológiában jártasak számára nem védhető álláspont. Az élelmiszerpiacukon nem kötelező a jelölés. Ezen túlmenően nemcsak a GM-élelmiszereknél következne be változás, hanem kémiai összetevőknél (gyógyszermaradékok, adalékanyagok, gyógynövény kivonatok stb.) is. Igen sokféle vegyi anyag az Egyesült Államokban engedélyezett élelmiszer-előállításra, ami Európában tilos. A felhasznált növényvédő szereket illetően is Európában sokkal szigorúbb normákat érvényesítenek. Az Egyesült Államok a negyedik olyan ország, amely élelmiszereivel intézkedéskötelezettség merült fel Európában, míg Magyarország élelmiszerbiztonság szempontjából Svédországgal, Írországgal és Japánnal azonos biztonságú termék-előállítására képes. Az élelmiszer-cserével nem járnánk jól.