AKG vagy Öko?

Egy átlagos konvencionális gazdaságnál ez a kérdés fel sem merül, mert az AKG programokra magasabb támogatási összegeket lehet kapni, miközben jóval kevesebb és kevésbé komoly előírásnak kell megfelelni. Ezen felül az ökológiai gazdálkodás ellenőrzése plusz költséget jelent, adminisztrációja drágább és teljesen új gondolkodást, gyakorlati megoldásokat kíván. Kevés szaktanácsadó képes mindehhez komplex szolgáltatást nyújtani. Miért lehet mégis létjogosultsága? Milyen típusú gazdaság és miért gondolkodjon el az átállás megkezdésén?

A helyes válaszhoz szükség van néhány érdekes háttér-információra. Az első a rendelkezésre álló támogatási keretek és a pontozási kritériumok, azaz a nyerési esély. Az előző uniós költségvetési időszakban az AKG programokra évi 56 milliárd Ft állt rendelkezésre, melyből 14.688 gazdaság részesült. Az elutasított igénylők száma több, mint 10.000 volt. Az előttünk álló 5 évre idén biztosan el fog fogyni a keret, amely összesen 159 milliárd Ft és kb. 8.000 gazdaság részesül majd belőle.

A bírálatnál fontos szempont például a végzettség, vagy a Natura 2000-es területi besorolás, azaz a pénz egy részét rögtön el fogják vinni a diplomások és nemzeti parki területek. Sajnálatos módon ma jó néhány magángazdaság a bevételeit ezekre a támogatásokra alapozza, így őket nagyon érzékenyen fogja érinteni, ha esetleg elesnek ettől a forrástól. Várhatóan nekik fel fogják kínálni az öko-átállás lehetőségét, ez azonban csak 2016-ban lesz újra lehetséges, ugyanis szigorúan párhuzamosan kerülnek kiírásra és egyazon területre vagy csak AKG, vagy csak Öko támogatás pályázható.

Második fontos információ, hogy szinte minden pályázatos támogatásnál szerepel majd a pontozási szempontok között a minősített biogazdaság. Vonatkozik ez magára az Öko-átállási támogatásra is. Mit jelent ez? Az első időszakban várhatóan kevesen fognak az Öko támogatásokra pályázni, ezért, aki mégis megteszi, az hatalmas előnyben lesz, amikor az AKG-ról „lemaradt”, elkeseredett termelők megrohanják az Öko pályázati forrásokat. A többi népszerű beruházási pályázatnál a források kimerülésekor jelent majd ugyancsak nagy előnyt a bio minősítés.

Harmadik figyelemre méltó információnk a földforgalmi jogszabályokban van elrejtve, ugyanis a minősített biogazdálkodóknak bizonyos esetekben elő-haszonbérleti és elővásárlási joga van. Ez a mostani „földéhség idején” a kiszámíthatóságot jelentheti!

Utolsó elgondolkodtató dolog pedig a biotermékek hazai helyzete. Általában elrettentő, hogy alig van piaca, teljesen kialakulatlan és esetleges a kereslet. Gyakran konvencionális áron adják el a pluszköltséggel megtermelt biotermékeket. Vegyük észre azonban, hogy mindez egy évtizedes elhibázott ágazati politika és szűk érdekcsoportok harcának eredménye. Európában szinte csak nálunk maradt el a „Bio Bumm”. A termelés annyira csekély, hogy valódi piaca ki sem alakult. Amennyiben elfogadható mennyiségű termeléssel, modern módszerekkel sikerül felzárkóznunk az európai átlaghoz, akkor már fel fog figyelni ránk a német piac, ahol a keresletet nem képesek saját termeléssel kielégíteni, a magyar biotermékek megbízhatósága pedig közismert.

Érdekes továbbra az is, hogy amíg az egyetlen jól működő budai biopiac árai indokolatlanul magasak és kizárólag egy „rendkívül fizetőképes” (viszont ugyanennyire kicsi) vevőkört céloz meg, addig a kevésbé tehetősek vegyszermentes élelmiszer igényei egyre növekszenek, amit különböző alternatív csatornákon próbálnak kielégíteni. A látens kereslet tehát megvan és gyorsan növekszik, csak megfelelő marketing és piacszervezés kell a visszavezetésükhöz a biotermékek piacára. Ehhez a nyugat-európai bio árakhoz igazodás és nagyobb termékmennyiség, valamint szélesebb választék szükséges.