Télen is gondoljunk a vetésekre

A nyárra ugyan egy kicsit még várnunk kell, de a kora tavaszi növények vetését már meg kell terveznünk. Január, február, itt a nyár – tartja a népnyelv. A népi bölcsesség jól mutatja, hogy az évszakok körforgása az új évvel ismét elkezdődött. A mákot szinte a hóra vetjük, már februárban-márciusban. A cukorrépa sem marad le utána sokkal. Ezek vetésterülete sajnos a feldolgozóipar csökkenésével jelentősen zsugorodott, bár ezt az őket követő borsóról is elmondhatjuk.

A nyárra ugyan egy kicsit még várnunk kell, de a kora tavaszi növények vetését már meg kell terveznünk.

Január, február, itt a nyár – tartja a népnyelv. A népi bölcsesség jól mutatja, hogy az évszakok körforgása az új évvel ismét elkezdődött. A mákot szinte a hóra vetjük, már februárban-márciusban. A cukorrépa sem marad le utána sokkal.
Ezek vetésterülete sajnos a feldolgozóipar csökkenésével jelentősen zsugorodott, bár ezt az őket követő borsóról is elmondhatjuk. Mára szinte hihetetlennek tűnik, de az 1980-as években 160 ezer hektáron termesztették ez utóbbit. 2010-2014 között 20-30 ezer hektárra csökkent, majd 2015-ben – a fehérjenövények termesztéséhez kötött többlettámogatás hatására – közel 50%-kal nőtt a vetett terület. Hogy ki ne felejtsem: az ENSZ 2016-ot a hüvelyes növények évének nyilvánította.
Ez nyilván szorosan összefügg azzal, hogy ezek a növények magas fehérjetartalmuk miatt népélelmezési cikknek számítanak, akár az emberi fogyasztást, akár a takarmányként történő hasznosításukat tekintetbe véve. Vetésszerkezetben mind zöldborsóként, mind szárazborsóként termesztve jó elővetemények. Az éghajlati adottságok közül a vízhiányra érzékenyek. Öntözött körülmények között nagy termésre képesek.
Szárazborsónak termesztve termésátlaga hazánkban 1,8-2,6 t/ha, zöldborsóként 4,5-6,0 t/ha. Talajigénye jó vízgazdálkodású, jó mész- és humusztartalmú, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású, 6,7–8,0 pH-jú talaj. Termesztés szempontjából ketté kell választanunk a zöldborsónak, illetve a szárazborsónak (fajtaborsónak) termelt állományt. Az előbbi hazánkban egy évben akár kétszer is – kora tavasszal, illetve ősszel – vethető. Előveteményt tekintve – pillangósok kivételével – bármely növény után következhet. Emellett az előírt zöldítő programban is sokan választották a vetését.
Mint az a pillangósvirágúakra jellemző, a borsó is szimbiózist létesít nitrogénkötő gombával, a Rhizobium leguminosarummal. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy ez a gomba szimbiontája a lóbabnak és a bükkönynek is. A borsó gyökerein a gomba behatolása után kialakult gyökérgümők jelentős mennyiségű nitrogént kötnek meg a légkörből. A gümők kialakulása után a borsó nemcsak hogy önellátó lesz nitrogénből, hanem jelentős mennyiséget hagy vissza az utóvetemény számára. Hogy a gyökérgümők kialakulása biztosan végbemenjen, a vetés előtt célszerű ezzel a rhizobium törzzsel oltást végezni. Ennek menete egyszerű.
Egy hektár kezeléséhez 1 liter BioFil talajspecifikus készítményhez adjunk 0,4 liter BioFil borsó oltóanyagot, ezt a mixet permetezzük ki a talajra, és 24 órán belül dolgozzuk be 3-20 cm mélyen. A BioFil készítmények sótűrőek, ezért a talajba történő bedolgozást akár műtrágyákkal együtt is végezhetjük.