A hét témája: mik lehetnek az idei év sikernövényei?

Az elmúlt három év tartogatott hideget-meleget a növénytermesztők számára. A természeti kockázatoknak való kitettség mellett a világpiaci árak ingadozása is borzolta a kedélyeket. Nagy kérdés azonban, hogyan fog alakulni ebben és a következő években a hazai növénytermesztés jövedelmezősége, mely kultúrák hozhatják a legtöbb eredményt, illetve melyek mutatnak kiutat az igen merev termelési szerkezetből. A Takarék Agrár Központ ezért megvizsgálta a legfontosabb szántóföldi növények jövedelmezőségét 2014 és 2016 között, és – híven küldetéséhez - megpróbál támpontokat adni a jövő tervezéséhez.

A 2014-es és a tavalyi rekordévek között egy kedvezőtlen időjárású év volt, így meg tudjuk egyszerre vizsgálni a jobb és a rosszabb hozamú éveket is. Az őszi kultúrák már a termőföldben várják a tavaszt, azonban a magyar gazda mindig számol, és annak megfelelően osztja el a növények vetésterületét, hogy a lehető legnagyobb összjövedelmet érje el. Ezt tette a múltban is, és ebben szeretnénk segítséget nyújtani mi is a jövőben.

Magyarországon a gazdák viszonylag stabil vetésszerkezettel dolgoznak, amit bizonyít a minimálisan változó országos hasznosítási kimutatás. A növényeken realizált nyereség mellett azonban az agrotechnikai korlátok, az üzemen belüli szükségletek, a berögzült vetésforgó, illetve a támogatások változása is befolyásolják a döntést. A szemes fehérjenövények termeléshez kötött támogatási rendszerbe történő integrálása hozzájárult például a szója termőterületének megduplázódásához. Mivel azonban ez a kezdeti kedv nem minden esetben párosult megfelelő szaktudással, és az időjárás sem kedvezett a növénynek, így jelentős csökkenésnek lehettünk tanúi tavaly. Ez azonban rekordtermésekkel együtt jelentkezett, és így várható a további mérsékelt területi növekedés.

A vizsgálatunkat az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai alapján végeztük. Fontos volt, hogy a termelési szerkezetet támogatások nélkül figyeljük meg, mert támogatások révén olyan ágazatok is profitábilisak lehetnek, amik egyébként nem érnek el pozitív eredményt. Ennek főleg a 2020 utáni időszakban lehet jelentősége, mivel a támogatási intenzitás, struktúra várhatóan változni fog. Sokan emlegetik, hogy aki támogatás nélkül nem tud jövedelmezően termelni, annak változtatást kell eszközölnie a termelésében, például megalapozott technológiai fejlesztések révén.

A növénytermesztők számára csak a terménytárolók és szárítók témakörében indult egy célzott pályázat, a többi témakörben történő fejlesztést csak önerőből, vagy külső forrás bevonásával oldhatják meg a gazdák. A jövedelemszámítás alapját jelentő termelési költség és termelési érték átlagadatokat rejt, amibe a kicsi és nagy hatékonysággal termelők egyaránt benne vannak. Ez azért fontos, mert a különbségek nagyban befolyásolhatják a végeredményt, óriási szórást tapasztalhatunk a gazdaságok hatékonyságalapú megkülönböztetése esetén. A technológiai színvonal meghatároz egy költségszintet és egy potenciális hozamot is, ami üzemenként eltér. Ennek a kiküszöbölésére vesszük az átlagadatokat, hogy megfelelő, minél általánosabb következtetésekre jussunk a vizsgált időszakban.

A megalapozott következtetéshez szükség van még az árváltozások értékelésére. Az adatok, amikkel a kutatás készült, szintén átlagot jelentenek, miáltal ettől magasabb és alacsonyabb értékesítési árakat is elérhettek a gazdák. A terményszárítók és tárolók pályázat keretein belül nyílhat a leendő nyertesek számára lehetőség arra, hogy a tárolókapacitás bővítésén keresztül kikerüljék a szezonbeli nyomott árakat. Például tavaly év elején előszerződésekkel még jó árat lehetett elérni az olajos magok esetén, ami a szezonra lecsökkent. A gabonák esetén végig alacsony maradt az ár, a kukorica esetén pedig a magas termés-előrejelzések ellenére növekedni tudott az ár, ami a megszokott „magas termés esetén alacsony ár” elvvel ellentétes, és bizonyítja a fokozott nemzetközi árfüggést.

A rendelkezésre álló, hektárra viszonyított átlagjövedelem adatok alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le a gazdák rövid távú vetésszerkezetének változásával kapcsolatban. Mint ahogyan az az alábbi táblázat alapján látható, az olajos magvak jövedelmezősége kiemelkedő, így további mérsékelt terület-növekedésükre számítunk. A repce elméleti jövedelmezősége 2,8-szorosa, míg a napraforgóé 2,4-szerese volt a búzának. Fontos leszögezni, hogy ennek komoly vetésforgót érintő korlátai vannak. Az első helyen az őszi káposztarepce áll a három év viszonylatában, amit a kukorica követ, kicsit megelőzve a napraforgót. Mind a három növénynek van ipari jelentősége, ami mutatja, hogy a kizárólag élelmezési és takarmány célú növények kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Az elmúlt években meghatározó fejlesztések történtek ipari feldolgozásunk tekintetében, aminek keresletet generáló hatása van.

A búza az elmúlt három év nagy vesztese, csak a szárazsággal sújtott években tudott felkapaszkodni az utolsó helyről a harmadikra. A repce a magas felvásárlási ár mellett annak is köszönheti jó helyezését, hogy korai lekerülése miatt keveset volt kitéve a nyári forróságnak. A termelési szempontból sereghajtó szója esetén árnyalja a képet, hogy termeléshez kötött támogatás jár rá (a feltételek teljesülése esetén), amivel felküzdené magát a búza elé. A szója megfelelő körülmények között, szaktudással és támogatással felvértezve kiemelkedhet a jelenlegi viszonylagos érdektelenségből. Szükséges lenne egy hazai szójára épülő komplex terméklánc, ami a gazdálkodók GMO-mentes élelmiszer-alapanyagát megfizeti. Ennek a fizetőképes kereslet hiánya miatt nem jött még el az ideje, azonban megfelelő marketingtevékenységgel gerjeszteni lehetne a hazai fogyasztást. A külföldi patriotizmus miatt a mi terményeink iránti kereslet általános szűküléséről számolnak be a piaci szereplők. Ennek nyomán érdemes a feldolgozottságot növelni, minőségi élelmiszereket előállítani és kiszolgálni a réspiacokat (pl. biotermékek, funkcionális élelmiszerek).

A három év váltakozó, öt növényre vonatkoztatott jövedelmi mutatója a természetnek való kiszolgáltatottságunkat mutatja. A vizsgált öt növény hektáronkénti potenciális, együttes jövedelme tavaly már túllépte a 304 ezer forintot, ami 2,4-szerese a 2015-ös adatnak. Az időjárási kockázati tényezők minimalizálásához elengedhetetlen az öntözött területek növelése, az országos jégeső-elhárító rendszer kiépítése, valamint a növények általános tűrőképességének javítása az igények minél teljesebb kielégítésével (például szaktanácsadáson alapuló precíziós technológiák segítségével).

Mindezek alapján a Takarék Agrár Központ véleménye az, hogy - hosszú távú tervek tekintetében - számítunk új fajták kis léptékű térnyerésére, ami a fizetőképes kereslet nyomására tovább nőhet. Növekedést várunk a reformgabonákban (élelmi alakor, köles, rozs, tönköly…stb.). Azonban ezek jövedelmezőségét fontos lenne nagyüzemi körülmények között megvizsgálni. A jövőben a szárazságtűrő képesség egyre fontosabb lesz, ami a termények választékában is megjelenik. Ilyenek többek között a szemescirok, ipari kender. Mindezek azonban csak találgatások maradnak addig, amíg nem alakul ki az alapanyagok feldolgozása és a végtermékek stabil felvevőpiaca. Minden termékre igaz lehet továbbá, hogy csak kereskedelmi minőség és mennyiség mellett lehet keresnivalónk a nemzetközi piacon, ami pedig a gazdálkodók együttműködését tenné szükségessé.

Javasoljuk mindenkinek szem előtt tartani, hogy az élelmiszer és takarmány célú szántóföldi termények világpiacán évről évre növekszik a verseny, emelkednek a készletek. Aki tehát a tömegcikkek piacán képzeli el a jövőjét, annak nemcsak világszínvonalú hatékonyságot, hanem megfelelő kínálati méretet is fel kell tudnia mutatni. Adottságaink alapján célszerű elgondolkodni azon, hogy a réspiaci keresletre miképpen tudnánk üzemi szinten is választ adni. A Takarékok éppen ezért, a termékpaletta változtatásával, illetve az ehhez kötődő beruházásokkal kapcsolatos kérdésekben való segítség céljából hozták létre immár évekkel ezelőtt saját agrárszakmai műhelyüket, a Takarék Agrár Központot.

Gór Arnold - Takarék Agrár Központ