Precíziós gazdálkodás: stratégia hiányában óriási lehet a lemaradás

Egybehangzó vélemények szerint a mezőgazdaság jövőjét, a termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét alapvetően befolyásolja a precíziós gazdálkodás térnyerése. Fenn áll a veszélye annak, hogy aki ezen a területen lemarad, súlyos versenyhátrányba kerül azokkal a gazdálkodókkal szemben, akik alkalmazzák a precíziós technológiákat. A lemaradás megelőzésére sürgősen stratégiát kell alkotni – mondta portálunknak Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára.

- Milyennek ítéli meg a precíziós gazdálkodás helyzetét a magyar mezőgazdaságban?

- Azt tapasztaltam, hogy 2012 után indult ugrásszerű fejlődésnek az ilyen technológiát alkalmazó gazdaságok száma. Ez összefügg azzal, hogy ekkor már a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége úgy alakult, hogy a gazdák hajlandóak voltak ilyen típusú befektetéseket is finanszírozni. Azt is látom, hogy a szakma egy része elkezdte használni, viszont alapvetően még az a jellemző, hogy a legalapvetőbb műveletekhez alkalmazzák, első sorban a tápanyag-utánpótláshoz, vetéshez és kevésbé használják a növényvédelemben, illetve a talajművelésben. Evidens, hogy ezeknek a rendszereknek egy sokkal szisztematikusabb, sokkal professzionálisabb, összehangoltabb működése lesz a következő időszakokban a meghatározó a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban és gazdaságokban.
Vagyis, tettünk egy lépést, de mellettünk „nagyon gyors futók van”, tehát fel kell gyorsulnunk, hogy ne maradjunk le, és ehhez nagyon sok mindent kell még tenni.

- Nem paradox a helyzet akkor, amikor a precíziós mezőgazdaság térnyeréséről beszélünk, miközben a számok azt mutatják, hogy igen jelentős a visszaesés például a gépberuházások terén, csak tavaly közel 30 százalékot zuhant az új gépek értékesítésének volumene? Úgy tűnik, a mezőgazdasági technológiák megújulása erősen támogatásfüggővé vált.

- A precíziós gazdálkodás alapvetően akkor éri meg, hogy ha mondjuk kevésbé kedvező területen gazdálkodunk és azokat a különbözőségeket, amelyek a területből fakadnak, azt ez képes kezelni, legalábbis jobban, mintha nem használnánk. Az biztos, hogy a magyar gazdálkodók jelentős része igazítja beruházásait az aktuális támogatási rendszerhez, ugyanakkor nagyon sok olyan példát hallottam a gyakorlatból, ahol ezeknek a technológiáknak a kezdeti időkben magas invesztíciószükséglete nagyon gyors megtérülést tudott biztosítani.
Így nagy jelentősége lenne annak, hogy a valós megtérülési mutatókat akár a forgalmazók, akár a gyártók, akár a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megismertesse a gazdálkodókkal.

- Ha eltekintünk attól, hogy az automata kormányzás vagy a sorvezető GPS is a precíziós gazdálkodás részét képezheti, mit gondol, a magyar gazdálkodók mennyire felkészültek a modern technológia alkalmazására? Tudnak-e mit kezdeni a rájuk zúduló hatalmas adatmennyiséggel?

- Alapvetően ez olyan típusú kompetenciákat és tudást igényel, amellyel a legtöbb gazdálkodó nem rendelkezik. És lehet, hogy ez a világ számos pontján is így van, nem csak nálunk. Ahol megítélésem szerint sürgősen lépni kell – és ebben kezd kialakulni a szakmai konszenzus is az ágazatban – az a gazdák ilyen típusú tudásának fejlesztése. Ennek jelen pillanatban nincsenek meg a csatornái. Ha ezeknek az eszközöknek a hozzáadott értékét nem tudjuk megmutatni, megtanítani a gazdáknak, akkor nem fogják használni, sőt, adott esetben az sem fogja használni, aki már beruházott, hiszen nem látja benne a többletet, a lehetőségeket.

- Nem kellene a precíziós gazdálkodásnak beépülnie az agrároktatás különböző szintjeibe? Hiszen lehet, hogy most megtanítják, hogy egy korszerűtlen erőgépen miként kell kisebb javításokat elvégezni, ezzel találkoznak is a tanműhelyekben, de nagy valószínűséggel a legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy mit kezdjen például egy hozamtérkép adataival.

- Olyan stratégiát kell nagyon gyorsan kialakítanunk a közép- és felsőoktatásban, illetve a felnőttképzésben, amely képessé teszi az ezekkel az intézményekkel kapcsolatba kerülő gazdák számára az ismeretek átadást.

Hozzá kell tennem, hogy a szűk keresztmetszetet itt is az jelent, hogy munkaerőhiány van a gazdaságban. Ahogy más ágazatokban, a mezőgazdaságban is hiány van pl. informatikusokból, sőt, több ezren hiányoznak csak innen. Minden bizonnyal ez az oktatás területén is hasonlóan áll, így nem egyszerű a helyzet, de neki kell rugaszkodni. Méghozzá olyan formában, hogy az oktatás valamilyen szinte követni tudja a technológia nagyon gyors változását, hiszen nem lenne szerencsés, ha egy 15 éves technika állna rendelkezésre, mint sok helyen jelenleg. Erre is választ kell adnunk, ennek a közös kigondolása csak most indult el.