Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Bár dologidő van, egy napra szüneteltetjük a munkát, elvégre traktoros találkozó ritkán van – hangzott el Csáfordon, ahol több év kihagyást követően végre meg tudták tartani a veterán mezőgazdasági járművek tizedik „összejövetelét”.

A Zalaszentgrót melletti kis falu élete igencsak megélénkült a veterán gépek találkozójának napján. Már kora reggel sorban érkeztek a bemutatóra hozott traktorok. Nem kellett sok idő, hogy megteljen a faluközpont melletti meglehetősen nagy tér: mintegy százötven járművet sorakoztattak fel.

–" Már az első általunk szervezett traktortalálkozó iránt is nagy érdeklődés mutatkozott, és aztán évről évre tovább nőtt a bejelentett gépek száma, amíg szinte el sem fértek a járművek. A hangulatról csak felsőfokban lehet beszélni, minden egyes alkalommal a lehető legjobb volt" – idézte fel az indulást Lántzky Imre, a főszervező. – "Csakhogy aztán, ahogy minden más területen, sajnos nálunk is közbeszólt a vírus, le kellett mondanunk a programot.

Lántzky Imre: mindenki büszke a saját traktorára, szívügyeként gondozza a gépeit

 

Most végre, hogy megszűntek a korlátozások, újraindulhattunk. Mondhatom, hogy tulajdonképpen nem is volt más választásunk, annyi kérés érkezett hozzánk azoktól, akik már részt vettek a csáfordi traktoros találkozón.

Nagyon örültünk neki, fel sem merült bennünk, hogy ne tennénk eleget a kérésnek. A program arról szól, hogy bemutatjuk a traktorokokat, a tulajok beszélgetnek egymással, ismerkednek és buliznak egyet. Elég csak körülnézni, jól látszik, hogy van igény a találkozóra. Ha magamból indulok ki – de mások nevében is nyugodtan mondhatom –, akkor azt mondom, hogy mindenki büszke a saját traktorára, szívügyeként gondozza a gépeit. Nekem például egy 1963-as IHC típusú járgányom van, amivel folyamatosan dolgozom."

 

Helyből, a közelből és jóval távolabbról is hoznak traktorokat a találkozóra, gyári, épített és átalakított járműveket egyaránt. Az a közös bennük, hogy mindegyik benne jár a korban.

Böcskei Gábor és az öreg Zetor K25

 

Ez egy 1954-es évjáratú, „első kiadású” Zetor K25 – mutatta be traktorját Böcskei Gábor, aki Sümegcsehiről jött a traktortalálkozóra. A 15 kilométeres távot egy óra alatt „pöfögte le”.

-"Bár hamarosan lejár a műszakija, ez nem sokat jelent, a működésével nincs gond. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy teljes körűen felújítottam.

A felújítás nem volt éppen könnyű, mert utángyártott alkatrészeket kellett beszerezni hozzá. A jó állapotú eredeti alkatrészeit meghagytam benne, de amit kellett, azt lecseréltük. A hatvannyolc esztendős traktor így szépen megy. Használjuk is, például fahordásra, és még eke is van hozzá."

 

Nem kellett sokat utaznia a találkozóra Lakatos Sándornak és fiának, Marcellnek, ugyanis ők Csáfordon laknak. Egy házilag átalakított traktorral robogtak a faluközpontba.

Jakab Dávid gyermekkorában kinézte magának az öreg Hoffert

 

–" Egyhengeres, 20 lóerős, a hidak egy IZS-ből származnak, ékszíjas, a váltó pedig lassítóházzal van szerelve, hogy erőteljes legyen – árulta el a „specifikációt” Lakatos Sándor. Egy idős bácsitól vásárolta a gépet, és azóta is nagyon örül neki. – Nem egy versenyautó, viszont szinte nulla a fogyasztása.

A tankja 5 literes, ami nekünk két-három hétig elég, a gyakori, sőt, akár mindennapos használat ellenére.

Jakabfy Zsoltnak két traktora van, és idén az 1962-es keletnémet RS-09 GT 124-es modellt hozta magával Pusztaszentlászlóról Csáfordra.

Jakabfy Zsoltnak két traktorja van

 

–" Ez a jármű annak idején önjáró eszközhordozóként volt hivatalosan bejegyezve. Leginkább kertészetek használták. A számos állítási lehetőségen felül további különlegessége, hogy kora ellenére variálható, elöl és hátul is hozzá lehetett csatolni eszközöket. Akár egyszerre tudtak vele szántani és permetezni. Volt ennek a modellnek egy korábbi változata, aminek 1200 köbcentis, kéthengeres V-motorja volt. Az enyém négyhengeres és 2400 köbcentis. A szervizelése nem nehéz, annyi, hogy oda kell rá figyelni. Csak a váltója ne menjen tönkre, az igazán nagy baj volna. Egyszer egy bácsi mesélte, hogy ő ebből a modellből vizsgázott 1968-ban. Onnan tudja, hogy a variálhatóság érdekében negyvenkét fogaskerék van a váltójában. Ez alapján elég bonyolult szerkezetnek tűnik. Hogy mennyire lehet szeretni egy ilyen gépet? Nagyon-nagyon. Ez olyan hobbi, amit szinte már szerelemnek is nevezhetek. Otthon a másik traktort használom, amit csak motoros talicskának hívok; azzal hordjuk a fát a pincébe."
Már gyerekkorában kinézte magának mostani traktorát a bocföldei Jakab Dávid, aki édesapjától „örökölte” a gépek szeretetét.

– "Az egykori termelőszövetkezet előtt állt egy talapzaton ez a Hoffer traktor. Gyermekként sokszor mondtam otthon, hogy nekem kell egy ilyen, még pontosabban az ott látott példány. Mégse történt semmi. Aztán hosszú évek elteltével, ma úgy három-négy esztendeje, úgy alakult, hogy megvásároltam azt a sokat nézegetett járművet. Nagyon lepusztult állapotban volt, egy egész év kellett a felújításához. Komplett rekonstrukcióra volt szükség. Darabjaira szedtem, és amelyik alkatrész kopott volt, azt kicseréltem. Ez se volt könnyű feladat, hiszen számos alkatrészt nem lehetett kapni, a hiányzókat egyedileg kellett legyártatni. A felújítás és a bemutatkozás egyformán csodálatos számomra, örülök, hogy itt lehetek".

 

A traktorosok vidám felvonulást tartottak, utána pedig szabad program következett, nagyszabású, szakmai kérdéseket is feszegető beszélgetésekkel. Ezekből már az is körvonalazódott, hogy jövőre milyen járművekkel szándékoznak érkezni.
– Igen, reményeim szerint jövőre is megtartjuk a találkozót – árulta el Lántzky Imre. – Ennek ellenére nagyon szeretném, ha most már valaki más lenne a főszervező. Szeretnék végre magam is úgy részt venni a rendezvényen, hogy a traktoromról nézem végig a felvonulást. Nem kérdés, hogy ez az egész egy nagy és szerencsére megismételhető élmény.

 

Fotók: Bella Huba