Hány évig tart a 2014-es átmeneti év?

Magyarország csatlakozása óta az agrártermelőknek az EU, az EU agrártámogatása jelentette a megélhetést és a legfontosabbat: a tervezhetőséget. Sajnos ma már érzékelhető, hogy ez a biztonságot adó faktor köddé vált. A zavart részben maga az EU, annak megújult intézményrendszere okozta, de az igazi káoszt a magyar kormány idézte elő a politikai döntésével és a részletekben, a konkrétumokban tapasztalt döntésképtelenségével.

Fel kell hívni a magyar agrárpolitika felelőseinek figyelmét arra, hogy az EU csak a 2014-es évet hirdette átmeneti évnek, amely lényegében eltelt. A mezőgazdasági termelő számára a szeptember 1-e már a következő év indítását jelenti, ezt nevezik egyébként a gazdasági év fordulónapjának.

Az EU-ban korábban nem volt jellemző, hogy a 7 éves ciklusok között a nagymértékű fennakadás, 2013-ban azonban már látható volt, hogy az EU döntési mechanizmusainak megváltozása, pontosan a Parlament döntési jogkörének kiterjesztése a költségvetési ügyekre, így az agrárpolitikára a megszokotthoz képest több időt igényel. Be is következett a baj, időben nem sikerült elfogadtatni a számunkra legfontosabbat, az agrártámogatási rendszert.

Ebben a helyzetben igen bölcs döntést hoztak a 2014. évet átmenetinek tekintve, lényegében az előző időszaki támogatásokat vitték tovább. Szerencsénkre.

A gazdálkodók számára azonban rendkívüli bizonytalanságot okoz, hogy a következő – most már csak 6 éves - ciklus konkrét hazai szabályozó rendeleteiből egyetlenegy sem ismert. Az első (EU-s) átmeneti év után a következő – magyar – átmeneti év veszélye sejlik fel.

1. A bizonytalanság érzése már akkor „megjelent”, amikor a közismert néven emlegetett földalapú támogatást – ez az alaptámogatás – 150 ezer euró fölött a magyar kormány lényegében elveszi azoktól a gazdálkodóktól, akiket ez megilletne. Ennek a témakörnek a MOSZ többször is hangot adott. Ezért tartjuk sajnálatosnak, hogy a hozzá nem értők nyugalmával ülnek a döntéshozók, és nem hallják, hogy a sajtóban minden érintett fél már elmondta e döntés várható negatív következményeit. Azok a pozitív következmények, amelyeket a döntés mellett hangoztatnak – nevezetesen a vidék foglalkoztatását érdemben előre mozdítják azzal, hogy a kvázi „nagyüzemektől” elveszik az uniós pénzt, és másoknak odaadják – biztosan nem válnak valóra. Két ígéret is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy kik kapják az elvett támogatást: az egyik ígéret szerint a kis-, és közepes termelők remélhetnek több pénzt, míg a másik ígéret szerint az állattenyésztők kapnak több támogatást. A kettő nem ugyanazt a kört fedi le, hiszen az állattenyésztők meghatározó része a nagyobb társas vállalkozásokhoz tartozik. Teljes a bizonytalanság azért is, mert nem ismert a zöldítési támogatások esetében a feltételrendszer, s az állattenyésztéssel kapcsolatban is már meg kellett volna hozni a megfelelő, a gazdák számára útmutató döntéseket. Itt a termeléshez kötött és a nemzeti támogatások ismeretlenségét rovom fel.

2. Külön kell említeni az agrár-környezetgazdálkodási programokat. A MOSZ sokáig szorgalmazta, hogy az AKG program átmeneti jelleggel folytatódjon, de a kormányzat ezzel láthatóan nem értett egyet, mert nem akarta tovább vinni az előző ciklusban elkezdett programot, pedig az Európai Unió ezt a lehetőséget (igaz feltételekkel) felajánlotta. A kormánynak augusztus 31.-ig kellett volna élnie ezzel a lehetőséggel. Új hír, hogy szeptemberben elkészülhet egy új, átmeneti AKG program, ám ha csak most fogják tárgyalni ezt a programot, akkor nem kérdés, hogy a program megszakad, s az sem, hogy a kormány ki kívánja vonni azt a félmillió hektár földterületet az extenzív gazdálkodási körből, ami eddig benne volt a programban. Az is elgondolkodtató, hogy a kormány 170 milliárd forintot kíván az AKG programra fordítani. Ez pontosan a fele összege annak, amit a most zárult ciklusban erre a célra fordítottak. Jelenleg ugyanis csaknem 50 milliárd forintot fizetnek ki az AKG programban résztvevő gazdák számára egy év alatt. Kérdés, hogy a 170 milliárd forintot hány évre szánják, és az is, hogy évente mennyit fordítanak erre a célra. De ha új program készül, akkor a 2015-ös év is veszélybe kerülhet, mert nem csak Brüsszellel kell egyeztetni, hanem idehaza ki kell írni, le kell bonyolítani a pályázatot, bírálatot. Ez pedig előrevetíti azt a forgatókönyvet, hogy az AKG program akár csak 2016-ban hoz pénzt.

3. Nem megnyugtató az a hír sem, hogy a vidékfejlesztési kassza is kisebb forrással lesz megtöltve, mint az előző ciklusban. Öröm viszont, hogy 300 milliárd forintot vehet igénybe az agrárágazat a gazdaságfejlesztési programból, mégpedig élelmiszer-ipari fejlesztések céljára. Legalább ígéret van a vidékfejlesztési források kiegészítésére. De vajon termelői szövetkezések fognak ebből részesedni?! Az viszont már ismét árnyalja a képet, hogy a vidékfejlesztési programot átdolgozzák, így nem lehet tudni, hogy mikor lesz ebből érdemi fejlesztés. Szinte illúzió, hogy a gazdák 2016-ban az első számlákat elszámolhatják. De előbb ismerni kellene, ki, milyen feltételek mellett kap fejlesztési lehetőséget. A gépbeszerzést az EU még engedélyezné, várhatóan később tiltani fogja. Eldőlnek az állattenyésztési perspektívák is, mert ismét előjön, hogy csak a kicsit szeretik. És még akkor nem kértem számon a következő évi adószabályokat.

A kormány ideje elfogyott a programkészítés, és fejlesztési célok megfogalmazása tekintetében. Sehol egy megjelent jogszabály, milyen feltételeket kell teljesíteni. Totális a bizonytalanság a gazdálkodók körében, már pedig a mezőgazdaság nem viseli el, csak igen komoly veszteségekkel, a bizonytalanságot. A gazdának több évre kellene gondolkodnia, szerződnie, fejlesztenie, ám ehhez hiányoznak a feltételek. A negatív következményeket nemcsak az ország gazdasága, hanem az a gazdálkodói kör fogja viselni.