Tanácsok az őszi talajműveléshez

A zöldségfélék szaporítási ideje – eltérően a szántóföldi növények jelentős részétől – tavasszal van. Ennek megfelelően a talaj-előkészítés és a tápanyag-utánpótlás is más elvek alapján történik. Idén bőséges csapadék volt, alapjaiban a vízhiány nem akadályozza az őszi szántást, mégis hangsúlyozni kell a tarlóhántás jelentőségét. A tarlóhántás célja a nyári és nyárvégi csapadék befogadása és tárolása, a nyári gyomok és több veszélyes növényi kártevő irtása (pl. káposztalégy, bagolypille hernyója stb.).

A tarlóhántáskor kialakult lazított talajréteg azzal, hogy a lehulló csapadékot felveszi és levezeti az alsóbb talajrétegekbe, jelentős mértékben hozzájárul az őszi talaj-előkészítés sikeréhez. (A hántott talajon még száraz időjárás estén is a legtöbb esetben minden nehézség nélkül elvégezhető az őszi mélyszántás.) A szántatlanul maradt tarló - időjárástól és a talaj kötöttségétől függően - néhány nap leforgása alatt a víztartalmának 70-80 %-át elveszti!

Az idejében és jó minőségben hántott és lezárt tarló később, a szélsőséges vízhiány esetén is omlósan szántható vagy lazítóeszközökkel rögmentesen, esetleg mérsékelt rögképzéssel mélyíthető.
A szántóföldi zöldségtermesztés alapvető és meghatározó technológiai eleme az őszi mélyszántás. Ezzel a talajművelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat javítani, amelyek a zöldségtermesztés eredményességét alapvetően meghatározzák. A lazítás hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya), aminek hatására javul a talaj vízbefogadó képessége.
Az őszi mélyszántás időpontjának helyes megválasztása nagyon fontos. Míg a laza homoktalajok a fagyott állapotot leszámítva mindig művelhetők, addig a kötöttebb talajok csak 40-60 %-os vízkapacitás között szánthatók, ami érték megfelel a lényegesen könnyebben mérhető nedvességtartalom 30 %-kának. Csapadékos ősz esetén - és ez az idén elképzelhető - a talajnedvesség jóval meghaladja a 30 %-ot, ami ugyancsak kritikus lehet a szántás minősége szempontjából.
A kötöttebb talajok szántáskor „elkenődnek", az így kialakult talajállapotot nevezik a szakmában szalonnás szántásnak. Nedves talajon a talajmarós és rugós kultivátorokkal történő művelés előnyösebb, az ilyen talajt nem szükséges elmunkálni, rajta tavasszal a magágy könnyebben kialakítható. Ha ősszel a nedves talajon mégis szántunk, akkor az aprómagvú, korai vetésű zöldségfélék alá (hagyma, sárgarépa, petrezselyem) az elmunkálást ne hengerrel vagy simítóval végezzük, hanem kultivátor-pálcás hengerkombinációval.
Annak ellenére, hogy a zöldségfélék között vannak kifejezetten sekélyen gyökeresedő fajok (pl. hagymafélék, levélzöldségek, karalábé, hónapos retek), a művelt réteg kialakításánál törekedni kell a 25-35 cm-es mélységre, mert így nagyobb gyökértömeg fog kifejlődni, ami a termésmennyiségen és a termésminőségen túl jelentős mértékben növeli a termés biztonságát is.
Az őszi szántással kapcsolatosan szükséges néhány gyakori hibát is megemlíteni, ami az aprómagvú zöldségfélék termesztése szempontjából különösen káros és veszélyes. Ilyen a gyorsszántás következtében kialakuló túlforgatás, amely során a talaj felszínén maradnak a szerves trágyadarabok és a növényi maradványok. Említhetnénk a vakbarázda esetét is, amit csak tavasszal a sávos gyomosodásról, az egyenetlen kelésről és növényfejlődésről veszünk észre (túl széles fogás következménye).
Az őszi szántást, a téli csapadék jobb befogadása érdekében általában nem zárjuk le, azonban van néhány kivételes eset. Ilyennek számít a kora tavaszi, aprómagvú zöldségfélék vetése (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, mák). Ide sorolható az ágyásos és bakhátas termesztés is, ahol már ősszel megkezdjük a profilírozást. A szántás elmunkálására nedves talajon fogasborona, száraz talajon fogas és gyűrűshenger használható.
Az őszi mélyszántással dolgozzuk a talajba a szerves és műtrágyákat. Sajnos jó minőségű (érett) szerves trágyából egyre kevesebb áll a zöldségtermesztők rendelkezésére. Nem a tápanyag-utánpótlásban betöltött szerepük miatt hiányoznak, amit műtrágyákkal pontosabban, praktikusabban és talán olcsóbban is lehet pótolni. A talaj szerkezetére gyakorolt kedvező hatásuk, ami nélkülözhetetlen, különösen a zöldségtermesztésben, ahol a talaj szerkezete iránt olyan igényes növények vannak, mint a paprika, az uborka vagy a káposztafélék.
Helytelen gyakorlat a szántóföldi növénytermesztésből átvett nitrogéntartalmú komplex műtrágyák használata. Az őszi nitrogénezés a búza, az őszi árpa esetében teljesen indokolt, nem úgy a tavasszal ültetendő és vetendő zöldségféléknél, ami a téli csapadékkal biztos kimosódik. Viszont a lassan mozgó, a talajhoz erősen kötődő foszfor adagolása nem hagyható el, amit a tenyészidőben nem lehet vagy nagyon nehéz pótolni. Hasonlóan fontos ilyenkor a kálium adagolása, aminek közel felét (nem kevés!) az őszi mélyszántással kell a gyökérmélységbe dolgozni.