Mennyiségi vagy minőségi termelést támogassunk?

Forrás: eu-info

Egy új támogatási időszakhoz kapcsolódó tervezéskor, majd a bevezetésekor mindig felmerülnek új ötletek, célok, irányok mind gazdálkodói, mind hazai és brüsszeli intézmények vezetői, szakértői részéről, és persze minden más szereplőéről is, aki bármilyen szálon kötődik az európai agráriumhoz, élelmiszer termeléshez. A következő pár sorban Takács Attila, gazdasági agrármérnök arról ír, hogy melyek lennének a támogatásokkal szemben a gazdálkodói elvárások, melyek azok, amelyeket lehet/ne teljesíteni és mi az, ami nem reális.

 

Több fórumon ismét elhangzott például az a termelői javaslat, hogy az egységes területalapú támogatások esetében, miért ugyanazt a támogatást kapja egy pár aranykoronás földdel rendelkező gazdálkodó 1 hektár után, akinél szerencsésen kell, hogy alakuljon a csillagállás (időjárás) ahhoz, hogy megfelelő jövedelmezőséggel tudjon szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozni, mint mondjuk egy 30 aranykoronánál magasabb, szinte garantáltan nagyobb hozamokat és jobb minőséget elérő területtel rendelkező gazdálkodó. A szándék érthető, és biztosan kevesen mondanák azt, hogy nem lenne jó ilyen szempontok alapján szétosztani a támogatásokat. De az EU-s szabályok, különösen a következő időszakra vonatkozó támogatások esetében ezt nem tették és teszik lehetővé, az új támogatási elemek (pl.: zöldítés) miatt pedig, véleményem szerint, kivitelezhetetlen is lenne a támogatások igénylése és ellenőrzése. Persze érdekes lehetne a kérdés, ha ezt szeretnék a németek, franciák, hollandok és nekünk csak az ő példájukat kellene követnünk, erre azonban szintén semmi esély, mert náluk történelmi alapon alakultak ki a támogatási összegek és kevésbé valószínű, hogy ettől eltérnének.

 

Az állattenyésztés támogatásának esetében szakmai szempontból az egyik legegyszerűbb kérdés és javaslat is, hogy a minőségi, világpiaci viszonylatban is versenyképes állattenyésztést és állati termék előállítást támogassa az unió. Igen ám, de itt jön mindig az első buktató kérdés, hogyan szabályozzák a támogatások igénybevételének feltételeit, mi történik azokkal az állattartókkal, akik nem a legmagasabb színvonalon, például hátrányosabb termőhelyi adottságokkal rendelkező területeken termelnek, vagy kinek a minőségi elvárásai szerint osszák el a rendelkezésre álló forrásokat. A különböző WTO tárgyalások és szabadkereskedelmi egyezményekben vállalt támogatási korlátokról pedig blog bejegyzések sorozatát lehetne írni.


A húsmarhatenyésztés és tartás előző időszaki támogatása szolgál jó példának arra, hogy az egyes ágazatokra milyen kedvezően tudnak hatni a megemelkedett támogatások. A csatlakozási tárgyalások során kialkudott állattenyésztési támogatások kvótái közül egyedül a húsmarha ágazatban használtuk ki és léptük túl az akkor megállapított létszámokat, sem a juhtenyésztési, sem pedig a tejtermelési kvótánkat nem használtuk ki teljesen. Sajnos ennek a növekedésnek a nagy részét nem feltétlenül a minőségi húsmarhatenyésztés és marhahús előállítás növekedése teszi ki, annak ellenére, hogy már akkor is, és a mai napig előírják a szakszerű apaállat használatot, mint támogatási feltételt. Sajnálatos módon nem igazán növekedett a hazai eredetű minőségi marhahús (nem az argentin, vagy francia), sőt egyáltalán a marhahús fogyasztásunk sem. Sok termelőnek csak az volt a célja, hogy a lehető legkisebb ráfordítással, legyen az pénz, vagy munka, az állatai után igénybe tudja venni a neki járó támogatásokat, a kereskedő pedig úgyis elviszi a választott borjút. Ez pedig sajnos azt eredményezte, hogy a hazai tenyészállat-előállítók a legjobb minőségű tenyészállataikat határainkon túl értékesítették, mert a hazai húsmarhatartóknak jók voltak a származási igazolás nélküli „kommersz” állatok is. Jogosan vetődik fel ezután az igény, hogy legyen előírva a támogatást igénylők számára egy tenyésztési, termelési színvonal, amihez elengedhetetlen, hogy jobb és jobb tenyészállatokat kelljen termelésbe állítaniuk.


A fentiek azonban komoly buktatót is rejtenének magukban, amire jó példával szolgálnak a következő támogatási időszak fehérjenövény termesztésének támogatásainál már most jelentkező gazdálkodói visszajelzések. Ahhoz, hogy valaki 2015-ben például szójatermesztéshez a tervek szerint mintegy 60 000 forint támogatást igényelhessen hektáronként, feltétel lesz a fémzárolt, azaz igazolt származással rendelkező vetőmag használata, ami brüsszeli előírás volt, nem magunk vállaltuk. Ez pedig itthon sajnos az átlagos növénytermesztői gyakorlatban nem mindig volt jellemző, ezért a vetőmagelőállítók és forgalmazók az akkori piaci igényekhez igazították az áraikat. Most azonban, hogy feltétel lesz a termékeik használata, már olyan hírek is terjednek, hogy akár 30-40%-os áremelkedés is elképzelhető, ami akár azt is jelentheti, hogy a plusz támogatás jelentős részét elviszi a vetőmag forgalmazója. A piacgazdaság és a kereslet-kínálat szabályai szerint ez egy teljesen érthető dolog, ha valamire jelentős a kereslet, akkor emelkedni fog az ára.

vissza »
Keresse lapunkat a Facebookon!
Archívum - utolsó megjelent számaink
2024. október
2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április