Hogyan menthetjük meg a földjeinket, ha támad a belvíz?

Az elmúlt 20-25 évben a hazai gazdálkodók már szinte teljesen hozzászoktak az egyre sűrűbben jelentkező belvíz problémához. Lassan szinte nincs olyan év, amikor kisebb vagy nagyobb arányban ne borítaná a hazai termőterületeket a belvíz. Az elmúlt tél végén sem volt ez másként és ki tudja még mi várható a következő években. Sokan az egyre jobban megváltozó éghajlati viszonyok időjárásra gyakorolt káros hatásait teszik ezért felelőssé.

Mivel az időjáráson változtatni nem lehet így az általa okozott helyzetekhez kell egyre jobban alkalmazkodnunk. Az biztos, hogy önmagában az időjárást okolni a belvíz kialakulásáért nem lehet, hiszen sokszor hozzájárul ehhez még a nem megfelelő talajművelés, a talajtömörödöttség, illetve ennek és az eketalp okozta problémák talajlazítással történő csökkentésének hiánya. Amikor már megtörtént a baj és elárasztotta a területünket a víz, már csak a "tűzoltásra" van lehetőség.

Erre ma már a gépgyártók számtalan megoldást kínálnak, de a legelterjedtebbek és minden körülmények között a hatékonyan bevethetők a különböző traktorral üzemeltethető, TLT-ről hajtott árokmaró gépek. Míg évtizedekkel korábban méretben viszonylag szűk volt a választék ezekből az eszközökből, addig ma már mindenféle méretben, teljesítményigényben és kialakításban – egy vagy két hajtott árokmaró rotorral szerelve – érhetőek el a piacon, zömmel import beszerzésből.

A mai konstrukciók már lehetőséget adnak arra, hogy a kiásott talajt a gép szétterítse, de ha kell – a későbbi visszatemetés érdekében – az árok mellé is tereli. Önmagában viszont az ilyen árokmarókkal végzett elvezetés csak ideig-óráig hoz pozitív eredményt.
Mivel a múltban, a nagyüzemi mezőgazdaság fénykorában szakmailag sokkal szervezettebb vízgazdálkodás folyt, mint napjainkban, ezért szántóterületeink legnagyobb részén kiépített belvízelvezető csatornahálózat van. Viszont sok térségben ezeket a hálózatokat a rendszerváltást követő évtizedekben a megváltozott birtokviszonyok miatt szinte senki sem kezelte, illetve tartotta karban.

Egyedül ott vannak valamivel jobb állapotban a csatornák, ahol még működő vízgazdálkodási társulatok vannak, illetve a kiépített lineáris öntözőrendszer miatt állapot fenntartásukra fokozottan szükség van. Így az olyan csatornarendszerhez hiába vezetjük árokmaróval a belvizet, ahol évek óta nem volt medertisztítás, ezzel nem hozzunk a területünk vízmentesítésével kapcsolatban megnyugtató hosszú távú javulást. Ma már széles a választék a különböző medertisztító- és kaszáló gépekből, melyek közül a hazai gyártású gépekkel még a mélyebb csatornarendszert is hatékonyan ki lehet tisztítani, utat biztosítva a belvíz, tározókba vagy folyókba való elvezetéséhez.

Ezek a hazai medertisztító gépek egy hagyományos MTZ 80, illetve 82 típusú, vagy más 80-90 LE teljesítményű könnyű univerzális traktorral is könnyen biztonságosan üzemeltethetők, így speciális erőgépet nem igényelnek. Többféle adapterrel felszerelhetők, mint pl. ágvágó, iszapoló kanál, rotációs kaszafej, kosaras kasza, cserjeirtó. Mivel az adapterek hajtása is hidrosztatikus, így egy egyszerű gyors adaptercserével máris a legmakacsabb problémát is megoldják a csatornában. Gémszerkezetük – az üzemeltető traktor közepétől számolva – akár 7-8 méterre is ki tud nyúlni és 3,5 méter mély csatorna- vagy belvízelvezető árok kitisztítása is megoldható velük.

A legeredményesebben hosszú távú megnyugtató megoldást kétség kívül a magas technikai színvonalú precíziós melioráció megvalósítása nyújthat a belvízkár elleni védekezésében a területeink számára. A komplex vízgazdálkodási rendszer kiépítése ugyan jóval nagyobb beruházást igényel, de hosszú távon a belvízmentességnek köszönhetően többszörösen megtérülnek a költségek. Ma már elérhetőek itthon is a vontatott vagy hárompont felfüggesztésű dréncsőfektető gépek, így nem kell a bonyolult és drága önjáró fektető gépek munkáját igénybe venni. Ezek a traktorral üzemeltethető dréncsőfektetők 140-150, illetve max. 200 cm munkamélységben dolgoznak, fektetéskor pedig szabályozható a lefektetett dréncső lejtése.

A nagypontosságú dréncsőfektetés megtervezéséhez és kivitelezéséhez a GNSS helymeghatározási technológiát alkalmazó rendszer szükséges, mely magába foglalja a felmérést, elemzést és végül a megvalósítást, a felszín alatti, illetve a felszín feletti vízelevetésre is. A rendszer vezérlése folyamatosan, centiméter pontossággal felügyeli a kivitelezést, így kiemelkedő pontossággal dolgozhatunk. A munkavégzés közben automatikusan elkészül a megvalósulási térkép is, melynek segítségével a dréncső hálózatot követhetjük a területen. A dréncső résszögét a GPS és a vezetőfülkébe szerelt Intellislope computer szabályozza, mely a talajon végzett munkáról a Google Earth segítségével azonnal képes rajzot, illetve helyrajzi térképet készíteni. A dréncsőfektető teljesítményigénye a munkamélységtől függő, de általában egy 1,4-1,5 méteres fektetési mélység esetén szükség van egy 500-530 LE teljesítményű nehéztraktor vonóerejére.