Tarlóhántó szántóföldi kultivátorok
Dr. Hajdú József
Az elmúlt időszakban a kompakt tárcsás boronák mellett gyorsan terjednek a tarlóhántásban és a tarlóápolásban a szántóföldi kultivátorok (grubberek) és különféle mulcskezelő elemekkel kombinált mulcskultivátorok, amelyeknél a fő munkavégző szervek azonban ugyancsak a kultivátorkapák. A tárcsás tarlóhántókkal összehasonlítva a szántóföldi kultivátorok minimális forgatással végzik a tarló feltörését, nem porosítanak, ugyanakkor jól lazítanak, jól porhanyítanak, mélyebben vágják át a tarlóban visszamaradt gyökereket, azokat kisebb mértékben keverik a talajba, és jól irtják a gyomokat és a felszíni tarlómaradványokat. Megszüntetve a kapillaritást a talajban megőrzik a talaj nedvességtartalmát. Elsősorban lazább szerkezetű és középkötött, szárazabb talajokon használhatók előnyösen, nedvesebb talajokon, a lazító-porhanyító hatásuk kevésbé érvényesül. A mulcskultivátorok a kultivátorkapák mellett leggyakrabban száraprító tárcsasort vagy kétsoros kompakt tárcsatagot, rugós simítókat (CrossBoard), ritkábban késes száraprítókat (CrossKnife, Cross CutterDisc) vagy száraprító hengereket, egyengetőtárcsákat és egy- vagy két szekcióban elhelyezkedő porhanyító-tömörítő eszközöket (hengereket) is tartalmaznak, így jobban bedolgozzák a mulcsot a talajba, miközben a művelet során munkamenet(ek) és költségek takaríthatók meg velük. A szántóföldi és a mulcskultivátorok a talajkímélő, a talajt nem porosító, a talajszerkezetet és a talajéletet kedvezően befolyásoló, tarlóhántásban és tarlóápolásban, illetve könnyebb változataik szántáselmunkálásában és a magágykészítésben is jól alkalmazható eszközök. A szántóföldi kultivátorokat a művelési mélységük és tömegük alapján könnyű és nehéz kultivátorok szerint csoportosítják, a mulcskultivátorok pedig a nehéz szántóföldi kultivátorokon belüli csoportot képeznek ...
... tovább »